Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
1242 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Először Miklós László képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Gyimóthy Géza a Független Kisgazdapárt képviseletében, őt pedig Ivanics István, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője követi. Megadom a szót Miklós László képviselő úrnak. MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Ház! A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, illetve a bérfőzési szesza dóról szóló törvényt most már sokadszor módosítja a Ház. Itt is hetedik, nyolcadik alkalommal tárgyaljuk. Joggal merül föl ugyanaz, amit Kutrucz Katalin képviselő asszony az adózásra vonatkozó törvénnyel és általában adótörvényekkel kapcsolatban elmondott. Nevezetesen, hogy jó lenne stabilitást keresni. Mégis, időről időre megfogalmazódnak a jogalkalmazásban - ennek következtében a sajtóban - olyan problémák, amelyek miatt a kormány nem kerülheti meg azt, hogy ha kell, radikálisan módosítsa ezt a törvényt, mint ahogy ezt tette tavaly a Ház. Ha kell, akkor viszonylag mérsékelt terjedelmű módosítással pontosításokat hajtson végre, mint ahogy az most történik. Négy dologról szeretnék beszélni. Mégpedig egy kicsit visszatekintést is magába foglalóan. Először, ho gy milyen előzmények után került sor a jövedéki törvény megalkotására, másodszor, hogy miért került sor módosításra méghozzá ilyen sokszor, mi volt a módosítások lényege, és végül: mire szolgál a jelenlegi módosítás és jóe az, elérjüke a kitűzött célt. A jövedéki termékek körébe klasszikusan az alkoholtermékek, a dohányneműk és az üzemanyagok tartoznak, illetve Magyarországon speciális okok miatt, nevezetesen a kávé viszonylag magas adótartalma miatt, a kávé, később a fűszerpaprikahamisítás miatt a fűsz erpaprika is bekerült a törvény hatálya alá. Így meglehetősen széles termékkört fog át. A klasszikusan jövedéki termékeknek minősülő termékek általában a világon külön elbánás alá és külön szabályozás alá esnek. Egész egyszerűen azért, mert hihetetlenül ma gas az adótartalmuk. Az úgynevezett fogyasztási adó Európában általában e termékkörben a termék árának kétharmadát teszi ki. Ez ma már Magyarországon is így van. Ezért tehát óriási a csábítás, hogy az ezen termékekkel való termelésben, kereskedelemben olya n hasznot lehessen elérni illegális forgalmazás révén, amely más módon egész egyszerűen nem realizálható és elképzelhető. Éppen mert e termék rendkívül magas adótartalmú a világ csaknem minden országában, Európában pedig különösen, ezt bizalmi termékeknek nevezik. Következésképp ezekkel a termékekkel általában nem lehet, mondjuk, a cipőhöz hasonlóan kereskedni, hanem különleges szabályok vonatkoznak ezek termelésére és forgalmazására. Na, most mi történt Magyarországon? 198990ben a liberalizáció e termékk ört is érintette, méghozzá teljes mértékben, anélkül hogy az a garanciarendszer, amely e termékkörben elkerülhetetlenül szükséges, meglett volna. (A jegyzői széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.) Ennek következtében hihetetlenül nagyra nőtt azon vállalk ozások száma, akik e termékekkel kereskedtek - és hát egy részük mindenképpen úgy, hogy igyekezett vele megkerülni az adózást. Sajtóból tudni, hogy egészen a tavalyi jövedéki törvény módosításáig, 1340 vállalkozásnak volt kőolajtermékre kereskedelmi jogosí tványa, exportimport joga, miközben Németországban százon belül van, állítólag 6070 e cégek száma. Ezért tehát amikor a liberalizációval együtt e termékek különleges szabályozása nem történt meg, akkor lényegében az a helyzet teremtődött meg, amelynek a következményeit a mai napig is viselik a magyar adófizető állampolgárok a költségvetési bevételkiesések nyomán, és viseltük más módon, mondjuk a hto szőkítések kapcsán, amikor ez még kifejezetten környezeti károkkal is járt. Minekutána ezt 1993ban az akko ri kormányzat fölismerte, illetve hát nem lehetett nem fölismerni, de mindenképpen lépéskényszerbe került, fogadta el a Ház a most is tárgyalt törvényt.
