Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
121 Igaz az - a kárpátaljai magyarság képviselője mondta a Duna TVben , hogy akkor sem egyeztetett a magyar kormány a kárpátaljai magyarokkal. Mégis, úgy látszik, a Fidesz számára a helyzet gyökeresen megváltozott. Én azt hiszem, hogy nem a helyzet változott meg gyökeresen, hanem a Fidesz. Akárcsak tegnap az inflációval kapcsolatban, most is azt kell tapasztalnunk az alapszerződéssel kapcsolatban, hogy ma azt mondja a Fidesz, amit néhány évvel ezelőtt m ég csak a Független Kisgazdapárt mondott. Meg kell állapítanunk (Taps az FKGP padsoraiban.) Orbán Viktorral szólva: összeforr, ami összetartozik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A monitoromon megjelent még Gellért Kis Gábornak - feltételezem, mint az emberi jogi bizottság elnökének - a neve, az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása szerint a napirend előtti felszólalásoknál csak a tárgy szerint hatáskörrel rendelkező bizottság elnöke szólhat. Itt - megítélésem sze rint - a külügyi bizottság a tárgy szerint hatáskörrel rendelkező bizottság. Ezen lehet vitatkozni, de kérem, hogy ezt most ne tegyük meg. Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dr. Balsai István frakcióv ezetőhelyettes úr, "Titokzatos lemondások, jogellenes kinevezések" címmel. Megadom a szót Dr. Balsai István frakcióvezetőhelyettes úrnak. DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Ha csak egy egyszerű, már mondhatom, megszokott jo gsértéséről lenne szó a kormánynak, akkor nem kértünk volna napirend előtt szót. Ha csak arról lenne szó, hogy Suchman Tamás kinevezésével egyúttal megsértették nyíltan, formálisan is azt a törvényt, amelyet nem olyan régen, 1995 májusában 39. számmal foga dott el az Országgyűlés, amely 6 vagy 8 helyen kifejezetten úgy rendelkezik, és a mai napig is hatályban van, hogy a privatizációért egy tárca nélküli miniszter a felelős, nem pedig az ipari miniszter, és nem pedig más miniszter. Ha csak erről lenne szó - mondom - nem kértünk volna szót, hiszen ez beleillik már lassan, megszokottá válik a kormányzati munkában. És tegnap biztosított minket arról Kuncze Gábor koalíciós miniszterelnökhelyettes úr és belügyminiszter, hogy a magyar konzul a Dán Királyság terüle tén hamis útlevelet magasabb érdekből kiállíthat; az jogszerűtlen ugyan, de a magasabb érdeknek megfelel. Tehát ezért nem kértünk volna szót, még akkor sem, hogyha Kiss Elemér államtitkár úr erre, a múltkor már szóvá tett ügyre azt válaszolta volna, hogy t ermészetesen Suchman Tamás kinevezését meg fogja előzni - hangsúlyozom , meg fogja előzni a privatizációs törvény módosítása. Ahogy önök nem láttak ilyen törvénymódosítást - gondolom nem tévedek , én sem láttam. Megszokott már az is, hogy Kiss Elemér ne m valós dolgokat állít. Megalapozatlan, és azt kell mondanom, a valóságnak meg nem felelő dolgokat mond. De ezt sem tennénk szóvá, mert ez már gyakorlat a kormány munkájában, és így, két év után egyre sűrűbben gyakorolják. Nem ez az igazi oka a felszólalás unknak, hanem az, hogy mi van itt mögötte, mi a tartalma ennek a kormányátalakításnak. Ennek a kormányátalakításnak az a tartalma, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány letért arról az útról, amelyet több mint öt évvel ezelőtt az Alkotmánybíróság egy határozattal is kijelölt, amely arról szól, hogy a korábbi állammonopolista - akkor szocialistának is hívták - gazdaságirányítási modell helyett a korszerű jogállam piacgazdasága során az állami funkciók ketté kell hogy választódjanak . El kell választani az állami funkciót akkor, amikor tulajdonosi jogokat gyakorol, és el kell választani akkor, amikor közhatalmat gyakorol. Ennek megfelelt - még a törvényt megelőzően - az Antallkormány gyakorlata, hiszen emlékeztetem önöket arra, hogy először Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, majd később Szabó Tamás tárca nélküli miniszter volt a kormányzati felelőse a privatizációnak. Nem felelt volna meg mindjárt az első pillanatban a Hornkormány gyakorlata, mert úgy gondolták, hogy a pénzügyminis zterre bízzák ezt az ügyet. Úgy tűnik, hogy akkor jobb belátásra tértek, és megszületett egy olyan törvény, amely - még egyszer mondom - szó szerint, sok helyen
