Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
1197 Közismert, hogy Magyarország 1991. óta tagja az Európa Tanácsnak és talán közismert az, hogy a parlament küldötteként, nevében tizennégy képviselő működik a str asbourgi Európa Tanácsban, ezért érzem kötelességemnek, hogy ha már részt veszünk a munkában, akkor időrőlidőre a magyar Országgyűlést is és a közvéleményt is tájékoztassuk azokról a döntésekről, amelyek az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén születnek. Legutóbb szeptember végén fogadott el az Európa Tanács parlamenti közgyűlése egy ajánlást a szociálpolitika jövőjéről, ennek száma 1304es. Ugyanolyan érvényű ajánlás ez, mint a sokat hallott, sokat emlegetett 1201es, amely a kisebbségekkel kapcsolatos fe lelősségre, kötelességre figyelmezteti a tagállamokat. Az Európa Tanács 1304es ajánlását két Európa tanácsi képviselő készítette elő, Lord Dundee, egy angol konzervatív képviselő - pontosabban brit konzervatív képviselő - és szerény személyem. Amikor egy brit konzervatív lordot és egy magyar szocialista képviselőt bíztak meg ennek az ajánlásnak az előkészítésével, akkor ennek elsősorban az volt a célja, hogy a szociálpolitika jövőjére pártok feletti, ideológiai kötöttségektől mentes választ sikerüljön talá lni, hiszen nem az a cél, hogy konzervatív, szociáldemokrata vagy liberális szociálpolitikát kényszerítsenek az állampolgárokra az időnként változó kormányok, hanem hogy sikerüljön olyan szociálpolitikai minimumot kialakítanunk, amelyben Európában minden d emokratikus párt egyetért egymással. Hozzá kell még annyit tenni mindenképpen a pontosság kedvéért, hogy természetesen ez a dokumentum angol nyelven született, és angol nyelven vitatkoztunk, beszéltünk róla, és talán a témával foglalkozók tudják, hogy a so cial policy, a szociálpolitika kifejezés magyarra társadalompolitikaként is fordítható, és ez kiváló alkalom arra, hogy figyelmeztessük magunkat arra, hogy sokszor szociálpolitikáról beszélünk, de valójában helyesebb tágabban társadalompolitikát érteni ala tta. Nos, az 1304es, immár elfogadott közgyűlési ajánlás a szociálpolitika, de mondhatnám így is - őszintén, nyíltan : a társadalompolitika egyik alapvető feladatának tekinti a munkanélküliség elleni harcot. Megállapítja, hogy a fejlett NyugatEurópában, a felzárkózást remélő KözépEurópában, a vészesen lemaradt KeletEurópában, a gazdag ÉszakEurópában és a válság és a fellendülés jeleit egyaránt mutató DélEurópában lényegében ugyanolyan tendenciák jelentkeznek a munkanélküliségben. A legfejlettebb szoc iális piacgazdaságokban a munkanélküliség ugyanolyan probléma, mint nálunk, Magyarországon. Ebből tehát sajnálatosan következik az a felismerés, hogy a gazdaság fejlődése, a piacgazdaság intézményeinek kiépítése önmagában nem orvosolja a munkanélküliséget. Nálunk sokkalsokkal fejlettebb országok lényegében ugyanolyan munkanélküliségi rátákkal küzdenek, mint Magyarország. Sőt, vannak kifejezetten fejlett nyugateurópai országok, amelyekben a munkanélküliség többszöröse, másfélkétszerese a magyarországi átl agnak. Ilyen értelemben tehát nyilvánvaló, hogy önmagában a gazdaság fejlődésétől, a szabadpiaci eszközöktől nem várhatjuk a munkanélküliség orvoslását, más eszközökhöz kell nyúlnunk, és nagyon jelentősnek tartom, hogy ezt az ajánlást elfogadva az európai konzervatív és liberális pártok is elfogadták ezt az igazságot, legalábbis az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén. Szó szerint fogalmazódik meg a dokumentumban, idézem: "A közép és keleteurópai országokban az átalakulás a gazdasági fejlődésre koncentráló dott, míg a szociális célokat és igényeket többékevésbé elhanyagolták a piac érdekében." Idáig az idézet. Azt hiszem, pártállásra való tekintet nélkül mindannyian tudjuk, hogy ez az igazság, ez volt az igazság az előző kormány idejében, és sajnos a jelenl egi kormányzat alatt is. Tény és való, hogy többet kellene tennünk a szociálpolitikai célok érvényesítése érdekében, mint amire lehetőség nyílik. Azt is megfogalmazza ugyanakkor a dokumentum, hogy a nyugateurópai országoknak is nagy felelősségük van a tek intetben, hogy a szociális méltányosság elve ne felejtődjék el Közép- és KeletEurópában, ne higgye senki azt, hogy a piacgazdaságra való átállás a szociálpolitikai elvek feladását kell hogy jelentse.
