Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1180 gyökeres fordulatot hajtva végre az előző két költségvetési vitában tanúsí tott magatartásukhoz képest, amikor semmiféle kiadáscsökkentési javaslattal nem örvendeztettek meg bennünket. Ennyit szeretnék mondani magáról az adócsökkentésről. Mielőtt rátérnék a gyermekkedvezmények kérdésére, szeretnék én is röviden visszatérni erre a családi jövedelemadó körüli vitára. Én őszintén szólva azt gondolom, hogy ez egy nagyon jól hangzó ötlet - családi jövedelemadó , könnyű ezt állandóan mondogatni, hogy mi családi jövedelemadót akarunk, azt a benyomást keltve ezzel a tájékozatlan hallgató ságban, hogy az ő adója csökkenni fog. Az az egy kérésem van, csak azt mondja Szilágyiné képviselőtársam, hogy ennek nincs hátránya, csak előnye van. Én a következőt javaslom: mondják meg azt, hogy ki fog ettől kevesebb adót fizetni, és azt is tegyék hozzá , hogy ki fog ettől több adót fizetni. Mert minden adóváltoztatás azt jelenti, hogy valaki kevesebbet fizet és valaki többet. Ez a családi jövedelemadó jelszó ez azt jelenti, hogy te, polgár, akinek családod van, kevesebbet fizethetsz. Csak azt nem mondja meg, hogy ki lesz az, aki többet fizet. Nagyon szép, ezt az egyet tessék majd egy kétpercesben megmondani, hogy ki az, aki többet fizet - és ezzel együtt hirdessük ezt a jelszót a magyar állampolgároknak. Azért is mondom ezt, és erre vissza fogok térni, me rt minden adópolitikai döntés választás különböző megoldások között. Erre mindjárt vissza fogok térni. És el is jutok a gyerekkedvezmény kérdéséhez. Ez egy érdekes dolog, mert egyfelől vitatkozom a Pénzügyminisztérium által előterjesztett javaslattal - és annak az indoklásával is fogok vitatkozni , de ugyanakkor vitatkozom ellenzéki képviselőtársainkkal is, hiszen itt több ellenzéki párt, tegnap a Fidesz, ma az MDNP, legutóbb a KDNP szónoka támogatta az előterjesztésnek ezt a mozzanatát, és egyszerre fogok most vitatkozni azzal, amit a pénzügyminiszter mondott tegnap és azzal, amit az ellenzéki pártok képviselői ma mondtak, amikor üdvözölték ezt a javaslatot. Abból szeretnék kiindulni, amit néhány perccel ezelőtt Szilágyiné Császár Terézia képviselőtársam m ondott, aki egyfelől melegen üdvözölte a kormánynak azt a javaslatát, hogy hozza vissza a gyerekek után élvezett adókedvezményeket, és ugyanilyen melegen üdvözölte az SZDSZnek azt az álláspontját, hogy a családi pótlékot kell emelni. Én ezt megértem, mert hiszen mind a kettő rokonszenves, tehát helyes mind a kettőt támogatni. Azt gondolom azonban, hogy a világ minden parlamentjében a költségvetési és adóviták nem arról szólnak, amiről egy tüntetés kint a parlament előtt: "Adjatok, adjatok, adjatok többet!" . Egy országgyűlési vita a világ minden parlamentjében arról szól, hogy hová többet és hová kevesebbet. Mert egy költségvetési vitában mindig tudomásul kell venni - és jobb helyeken ezt az ellenzék is tudomásul szokta venni, sőt, hozzáteszem, itt is tudomá sul vette ezt az ellenzék az előző négyéves ciklusban , a pénzt nem adják ingyen, a pénz az adófizetők pénze, minden pénz, amit mi elosztunk abból származik, amit az emberek megtermeltek. (12.40) Tehát nekünk mindig választani kell különböző lehetősé gek között. Egyszerre növelni gyerekkedvezményt meg családi pótlékot meg mindent akkor lehet, ha ennek megtaláljuk a forrását, és kevesebbet fordítunk a honvédségre, kevesebbet fordítunk a műszaki fejlesztésre, kevesebbet fordítunk környezetvédelemre vagy valamire. Másképp nincs több pénz. Lehet álmodni egy kis többletpénzt valamilyen nem létező forrásból, de ez nem az Országgyűlés dolga, hanem az álmodozóké. Ezért én azt gondolom, hogy a valódi kérdés, amiről nekünk beszélni kell, az az, hogy ha van egy ad ott költségvetésünk, van egy adott pénzügyi keretünk és azt mondjuk, hogy igen, támogatnunk kell a gyerekes családokat. Mert ebben nincs vita, támogatnunk kell a gyerekes családokat. Abban sincs vita, hogy elszegényednek a gyerekes családok; csak abban van vita, hogy ez két év terméke, mert sokkal hosszabb idő, itt évtizedes folyamatokról van szó - gondolom, ebben egyetértünk , tehát nem érdemes ezt két év számlájára írni. Tehát abban van vita, az a vitakérdés, amin el kell gondolkoznunk, hogy hogyan, mely ik módon. Vajon aze a helyesebb mód, ha adókedvezményt
