Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1171 Talán kicsit vissza kéne menni az alapokhoz, mert hiszen az szjatörvény módosításáról van igazából szó. Mindegyiknek köze van ahhoz egyébként, amiről itt beszéltünk, de úgy gondolom, hogy ha a kiindulópontban egyet tudnánk érteni, hogy miért van szükség az szjatörvény módosítására, akkor lehet, hogy közelebb kerülnénk egymáshoz. Hiszen ugyan '95ös ez az szjatörvény, de a szóban forg ó körben igazából ez a '88as, amellett, hogy az értékhatárok változtak. Az a törvény egy olyan társadalmigazdasági viszonyok, olyan tulajdonviszonyok közepette jött létre, amikor mi volt a jellemző: a nagyüzem és a háztáji, illetőleg ennek az integrációj a. Azt hiszem, nem vitathatja senki, hogy ezek a viszonyok alapvetően megváltoztak nyolc év alatt, és ezeket a megváltozott viszonyokhoz kéne végül is most, az szjatörvény erre vonatkozó részeit is módosítani. Ha már ebben egyetértenénk egyébként - és sze rintem ebben egyet lehet érteni , akkor talán valamivel közelebb kerülnénk a megoldáshoz. Itt a technikai kérdésekre én nem akarok kitérni - hogy a százas szög és a rábökött számla elége vagy nem , de kétségtelen, hogy ez egy második kérdés, az alapkérd ésben kéne egyetértenünk, hogy valóban megváltoztake a tulajdonviszonyok, valóban árutermelő mezőgazdaságról vane szó, amelynek egyik nagy alapja a magántulajdon. Ha ebben egyetértünk, akkor nem lehet azon vitatkozni, hogy más árutermeléshez hasonlóan eb be a körbe is bekerüljön. Azon lehet persze, hogy a kedvezmények maradjanak, sőt, ha lehet, akkor talán még nagyobbak legyenek, az adminisztrációs teher ne legyen nagy. Ezek mindegyikéről lehet vitatkozni, de az alapelvről legalább ne vitatkozzunk. Köszönö m szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Dögei Imre úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. DÖGEI IMRE (FKGP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak vissza k ell térni erre a problémára immáron sokadszor, de valóban egyetértek én azzal, hogy erről a technikáról elfeledkezünk. Ez a technika hasonlít a mezőgazdasági termeléshez is, hisz a kis, egyszerű embernek nem áll a technika a rendelkezésére, és ugyanúgy ak arna ő is élni ebben az országban, mint egy nagyobb vállalkozó, és azokkal az utalvánnyal szerzett földekkel kötelező vállalkozónak lenni. Ez benne van ebben a körben, az megcsinálja a maga adminisztrációs kérdését, de éppen ezért, a kisember védelmében ez viszont már nem történik meg, erről beszélnénk. Én köszönöm most az előző képviselőnek a fejtegetését, ebben kéne lépnünk. Igen ám, de amikor egy ilyen fonákos vita alakult, akkor ez sehova se megy. Csak egy helyben topogunk. Mindenképpen meg kell csináln i ezt a dolgot. Kérem, a '46os rendelkezést emlegette az államtitkár, valóban így történt. Egy termelői igazolványt kellett nekik váltani. Nincs is semmi baj, de akkor nem voltak ezek az óriási fizetnivalók. Mert teljesen mindegy, hogy milyen módszerrel s zedi ki a zsebéből a pénzt, csak kivegye. Ahhoz viszonyítva ma kérem 1516 tétel van olyan, ami kiszedi a pénzt minden magyar állampolgárból, aki valamit előállít. Ez az egyik dolog. Ez aggasztja a parasztságot ott kinn, a végeken. A másik dologgal nem ért ek egyet, én is jártam Nyugaton. Kérem, az a vöröshagyma, amit a Jászságban termelnek, az magáért beszél, az minőség. Nem olyan a holland, ne haragudjanak. Bármilyen minőséget mondanak, de az korántsem éri azt a minőséget el. Én egyszer itt beszéltem az ál lattenyésztésről, ugyanaz. Az a csirke, amit ezelőtt 4050 évvel termelt a magyar paraszt, az, ahol most üres a porta, sokkal minőségibb zamata volt, azért eljöttek anélkül, hogy nem lettünk volna Európában. (sic!) Ez a mai csirke, amit most termelnek, ez
