Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1165 hogy a pia cra termelő, akitől veszi, a beszállítói körnek az átláthatóságát is egy kicsikét fényre hozza. Ami kell; mondjuk a tápboltostól a tápot, különböző műtrágyákat és egyebeket. Nagyon lényeges az is, hogy a termelő, amikor a piacra viszi az áruját, valamilyen számlát kapjon, tehát ő is tudja igazolni, kinek értékesítette. És végül is itt nem arról van szó, hogy a szegény kistermelőt ezzel is sújtjuk, hogy bürokráciába és adminisztrációba kergetjük. Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy az elmúlt időszakban, az el múlt 1520 évben viszonylag könnyű volt, mert a mezőgazdasági termelőszövetkezetek annak idején integrálták a kistermelést, és garantálták a minőséget is. Sőt, kistermelő, szövetkezeti integrátor, felvásárló hármas kapcsolásban garantálták a termékpályának a minőségi követelményeit, az ár, a pénzek mozgását követték, és így átlátható volt. Tehát tulajdonképpen magam is - még egyszer hangsúlyozom - benne vagyok, nemcsak úgy, mint választópolgáraim révén, hanem magam is mint tevékeny részese azt kell mondjam , hogy itt nem a kistermelő, kisember megadóztatásáról van szó, hanem az átláthatóságról, az átvilágíthatóságról és a minőségi termelés garanciáiról van szó. És talán, ha ebbe az irányba gondolkodunk, közelebb jutunk a megoldáshoz. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó párt padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szintén két percben megadom a szót Dögei Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DÖGEI IMRE (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtá rsak! Hallgatva itt ezt a vitát, nem mondom, hogy parttalan, mert mindenből le lehet szűrni egy pici igazságot, és itt is van sok igazság abban, amit itt "agyvégezéssel" elmondunk egymásnak. Egy biztos, hogy az adót valóban fizetni kell, mert hiszen az áll am ezen keresztül tartja fenn saját magát. Azonban a kistermelőnek olyan keserű szájíze van az elmúlt negyven év előtti időszakról, és a jelenleginél is még, hogy nem véletlenül panaszkodnak az emberek, hogy már megint milyen döntést hoztak. Én hiába mondo m azt, hogy ellenzéki vagyok, nem szavazom meg. Értem én az államtitkár úr válaszát, tökéletesen. Igen ám, de ez a viszálykodás, amikor könnyű a parasztnak, úgyis megtalálja a lehetőséget majd; kérem, a paraszti rétegnek a véleményét megtartom, hogy igenis , van egy józan paraszti ész. Tehát van annak esze. Itt az egyik képviselőtársam nyilatkozott, hogy meg kell tudnia tanulni számolni. Tud az számolni, kérem. Nagyon is helyén volt az esze 1100 esztendő óta Magyarországon. Ez a népréteg ha nem volna, Magyar ország talán nem is volna. Nagyon könnyen leadták ezt az országot már igen sok, nagyon nagy, okos ember. És ez az a viszolygás, ami tulajdonképpen kiváltja ezt az ellenszenvet az egész magyar parasztságból, hogy: "Már megint mit akarnak?" Léptennyomon bec sapják őket. Ha bekerülnek adókörbe, százezer forintig még nem fizet adót, öt hízót meghizlalt, már bekerülhet a százezer forintba. Na most: nem is kell talán még annyit sem meghizlalni. Köszönöm a kisegítést is. Tehát ezek azok a momentumok, amik igenis i rritálják a magyar vidéket, a magyar parasztot. Nagyon sokat járok vidéken. Az államtitkár úr körzetében is járok, a Jászságban, ahol úgy veszem észre, hogy az a népréteg egy nagyon tökéletes, szorgalmas ember. Kiteszi a hagymáját, a krumpliját az útra, el viszik. De ezt már nem meri megtenni Tiszaroffon, Tiszaburán, mert mire bemegy véletlenül egy pohár vizet inni, már el is tűnt az útról az áruja. Kérem, mit tud erre csinálni az ember, mit mond? Csak azt a reményt (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) tudja beletáplálni, hogy igenis bízzál, mert ennek előbbutóbb ki kell alakulnia. Személyi jövedelem... Jövedelem nélkül jövedelemadót (Az elnök ismételten megkocogtatja a poharát.) fizet a magyar nép egyes rétege. Hol van neki itt a jövedelme? Tehát ekörül forog a
