Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
116 Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én magam nem vagyok alkotmányjogász, még kevésbé vagyok egy személyben az Alkotmánybíróság, így aztán nem tudom megállapítani - legalábbis hitelesen nem tudom megállapítani , hogy alkotmányellenese a törvény nevezett rendelkezése vagy sem. Természetesen én magam nem tartom alkotmányellenesnek, mert ha annak tartottam volna, a kkor nem került volna a tisztelt Ház elé. Egészen bizonyos azonban, hogy amennyiben az idézett kormányrendelet alkotmányellenes, akkor csak annyiban alkotmányellenes, hogy egy alkotmányellenesnek bizonyuló törvényt kíván végrehajtani. E tekintetben termész etesen az Alkotmánybíróság - ha valaki megkérdezi - állást fog foglalni. A törvényben foglalt állami megbízás, pontosabban a rendeletben foglalt állami megbízás nem diszkriminatív és nem külön az egyházi intézményekre vonatkozik. A törvény úgy fogalmaz, ho gy minden képzés esetén az állami finanszírozást a Felsőoktatási és Tudományos Tanács döntéséhez köti, mégpedig ahhoz, hogy támogatjae és milyen létszámban támogatja. Ez éppúgy vonatkozik az állami felsőoktatási intézményekre, mint az egyháziakra vagy az alapítványiakra vagy bármilyen másra. (9.10) A normatív finanszírozás azt jelenti, hogy az állam, a költségvetés nem tud minden képzést válogatás nélkül támogatásban részesíteni. Értelemszerű, hogy a költségvetésnek van egy bizonyos kerete, ha ezt a kerete t ésszerű mértékben, ésszerű adagokra kívánjuk felosztani, akkor bizonyos korlátja van annak, hogy a felsőoktatásban hány, milyen szakos képzést lehet támogatni. Erre nézve a Felsőoktatási és Tudományos Tanács döntése lesz az irányadó, amelyben az egyházi felsőoktatási intézmények is képviselve vannak. Amennyiben ez alkotmányellenes, akkor természetesen a tisztelt Ház módosítani fogja ezt a törvény, de úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg a tisztelt Ház által elfogadott törvény végrehajtásáról rendelkezik egy miniszteri rendelet, addig nem a miniszteri rendelet alkotmányellenessége az, ami számon kérhető. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dr. Torgyán József frak cióvezető úr, Független Kisgazdapárt, "Egyes sajtóorgánumok félelemkeltő, hamis híradásairól" címmel. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság alkotmánya 3.§ (2) bekezdése értelmében a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. Nem tudnak azonban a népakarat kinyilvánításában hatékonyan közreműködni, és a népakarat kialakításában is akadályozva vannak, ha sajtóorgánumok nem, vagy nem pontosan számolnak be egy p árt politikájának a lényegéről. Nem arról kívánok itt most beszélni, hogy a Független Kisgazdapárt miért nem szerepelhetett egyetlenegy alkalommal sem, mondjuk, a Napkelte című műsornak a reggeli beszélgetéssel kapcsolatos részében, ahol már nincs olyan já rókelő az utcán, akit be ne hívtak volna, csak a Független Kisgazdapárt került kirekesztésre; vagy nem arról kívánok most beszélni, hogy A hét című műsorban miért nem szereplünk már hetek óta, sőt hónapok óta, hanem arról kívánok beszélni, hogy a Független Kisgazdapárt közismerten harcot folytat azért, hogy a büntetőjogi rendszer mielőbb a követelményekhez igazítottan kerüljön átalakításra. Konkrétan arról van szó - amelyet a Független Kisgazdapárttal szembeni ellenséges erők úgy szoktak meghatározni, hogy a Független Kisgazdapárt halálbüntetéspárti, és halálbüntetéssel riogatja a társadalmat , hogy pontosan ellenkezőleg, a Független Kisgazdapárt életpárti, az "Isten, haza, család" hármas jelszó vezérli a kisgazda gondolatokat, de azt mondjuk, hogy az élet et bizonyos esetekben úgy lehet megmenteni, hogyha a gyilkosokat úgy rettentjük vissza a mind nagyobb számarányban elkövetett, nemegyszer elborzasztó kegyetlenségű gyilkosságaik végrehajtásától, hogy a gyilkos uraknak is tudniuk kelljen: nemcsak az áldozat ok élete az, amely terítéken forog, hanem az ő becses életükért is aggódniuk kell. Emlékeztetném önöket a '80as évekre, amikor is évi egykét halálos ítélet végrehajtásával vissza lehetett tartani a gyilkosok tömkelegét az ilyen jellegű bűncselekmények el követésétől. Ma sajnálatos módon azáltal, hogy kiiktatásra került a jogunkból ez
