Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 8 (208. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1018 A 250 000 és 500 000 forint közötti jövedelemtartományban érezhető már a nettó keresetnövekedés, illetve az adóterhelés mérséklődése. Az 500 000 forint fel etti jövedelemsávokban az adóterhelés csökkenése még nagyobb. Itt viszont a tbjárulékoknál tett javaslat terhelő hatását is figyelembe kell venni, amikor összegezzük a hatást. Néhány érvet szeretnék a benyújtott adótábla mellett felhozni. A nemzetközi ten denciákkal összhangban a hazai személyi jövedelemadózásban is kívánatos lenne az adósávok számának a csökkentése, a sávhatárok szélesítése és a két szélső adókulcs mértékének az egymáshoz való közelítése. 1997ben ez a tendencia kezdődik meg a 48 százaléko s felső kulcs 6 százalékpontos csökkentésével. Ezt a folyamatot '98ban tovább szeretnénk vinni, és további terhelésmérséklést kívánunk megvalósítani. A jövedelemeltitkolásra a legerősebb a késztetés a magas jövedelmi sávokban, a relatí ve magasabb fajlagos adóterhelés miatt is. Igen fontos, hogy a személyi jövedelemadó több mint felét a legfelsőbb sávban elhelyezkedő, az adózók szám szerint 26 százalékát képviselő egyének fizetik, tehát aránytalanul sokan - viszonylag nem magas jövedelem mel is - átcsúsztak az igen nagy terhelést jelentő adósávokba. Magas adót tehát nem a kiugró jövedelműek, hanem az átlagpolgárok jelentős része - nem luxus életkörülményeket jelentő jövedelmek mellett - fizet. A legfelső adókulcs - és ez tette szükségessé a felső adókulcsok mérséklését, a legfelső adókulcs - érzékelhető mértékű csökkentése a magasabb jövedelmű lakossági rétegek jövedelemeltitkolásban való érdekeltségének tompításával összhangban áll a feketegazdaság fehérítésére irányuló törekvéseinkkel is. Az érzékelhető mértékű adócsökkentéshez a 42 százalékos felső kulcs szükséges, ennél magasabb mérték esetén az átlag adóterhelés mérséklése szerényebb, 46 százalékos kulcs esetén pedig már csak az ez évi adóterhelés változatlansága lenne biztosítható. A k oncepció egyik igen fontos eleme az adóteherviselés aránytalanságainak a kiigazítása, melynek része a munka- és tőkejövedelmek adóterheinek a közelítése is, ami az adómértékek összehangolt módosítására épül. A tőkejövedelmek 20 százalékos forrásadójára te tt javaslat és a benyújtott progresszív adótábla paraméterei ezeket a szempontokat is érvényesítik. A 42 százalékos felső kulccsal azt is megerősíthetnénk a lakosság felé, hogy a progresszív adóterhek mérséklése már nem a távoli jövő bizonytalan ígéretei k özé sorolódik. Tisztelt Országgyűlés! A többgyermekes családok részére javasolt adókedvezmény bevezetése 7,5 milliárd forintot jelent. A törvénymódosítás során az ellenvélemények kétféle megközelítésben merültek fel. Egyrészt a preferált kör bővítése melle tt hangzott el számtalan, elviekben nem megalapozatlan érv. Másfelől többen képviselték azt az álláspontot, hogy a 7,5 milliárd forintot a családi pótlék emelésére kellene fordítani. A kedvezményezett kör bővítése, sajnálatos módon, egyelőre kemény egyensú lyi kérdés. Minden gyermek után e kedvezmény 28 milliárd forintot igényelne. (9.50) A kétgyermekes családokra való kiterjesztése 25 milliárd forint bevételkieséssel járna, szemben a 7,5 milliárd forintos javaslattal. Ilyen nagyságrendű adókiesést más forrá sokból ellentételezni - legyen szó más adók, közterhek növeléséről vagy a központi kiadások lefaragásáról - egyszerűen lehetetlen volna. Ha ezt a pluszt a két jövedelemadóban akarnánk megkeresni, akkor az adóterhek széles lakossági rétegeket érintő érdemi csökkentésére irányuló szándékot kellene feladni, illetve a vállalkozások adózási feltételeit kellene szigorítani. Ezeket nem tudom javasolni. A családi pótlék emelésével kapcsolatos elképzelés valójában nem jelent olyan nagyobb kedvezményt, és nem feltétl enül lenne igazságosabb sem. Önmagában is téves az a kiinduló alap, amely a rászorultsági elvű szociálpolitikai eszközt a teljesítményelvű adózási rendszerbe adott kedvezménnyel igyekszik szembeállítani.
