Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 8 (208. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
1013 Egy hézag azonban volt. Se m személy, sem virág, sem koszorú nem mutatta azt, hogy a magyar kormány részéről bárki az előző kormány miniszterelnökének szoboravatásán képviselteti magát. Annál különösebb ez, képviselőtársaim, mert két évvel ezelőtt Nagy Imre sírjánál Horn Gyula minis zterelnök úr koszorúzott, pedig Horn Gyulának Nagy Imre nemcsak politikai ellenfele volt, hanem fegyveres ellenfele is. És ugyancsak nagyon érdekesnek és különösnek tartom ezt azok után, hogy a kormány - méltányolható szempontként, hogy egy magyar miniszte relnöknek mindegy, hogy milyen politikai hitvallása volt, kijár a tisztelet - képviseltette magát Grósz Károly temetésén. Mányon a szoboravatáson nem volt senki. Tisztelt Képviselőtársaim! 1991ben, amikor a Demokratikus Charta megalakult, mely tevékenység nek a jelenlegi kormánykoalíció, hogy kormányra került, nagyon sokat köszönhet, a maga hitvallásában még szónoki fordulattal is kiválóan foglalta össze azokat a hittételeit, amelyekben a demokrácia letéteményezését látták, és mindegyik bekezdés úgy kezdődö tt, hogy "Demokrácia akkor lesz, ha...". A Magyar Demokrata Néppárt nevében - kívülállóként, és öt évvel később - legyen szabad javasolnom, hogy a Demokratikus Charta megalkotói egészítsék ki ezt a sort, és tegyenek be egy olyan megjegyzést, hogy demokráci a akkor lesz, ha kiemelkedő politikai ellenfeleink emléke előtt kölcsönösen, jó szívvel fejet tudunk hajtani. Tényként kell megállapítanom, hogy e felé a demokrácia felé vezető úton 1996. október 6án a magyar kormány egy nagy és megtehető lépést elmulaszt ott megtenni. Őszinte szívvel fájlalom - nagy kár volt. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Kelemen András úrnak a Magyar Demokrata Fórum részéről. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, e lnök asszony! Mindenekelőtt mint Fejér megyei képviselő szeretném hangsúlyozni azt, hogy ez a szoborállítás egy ténylegesen demokratikus úton, alulról jövő kezdeményezésből fakadt, és egy egyszerű helyi lakos, Szabó Zoltán kezdeményezése, és az ő szervezés ét dicséri. Azt hiszem, megérdemli, hogy megemlítsük a nevét. Másrészt ez alkalommal hadd köszönjem meg mindazoknak, akik hozzájárultak és segítettek mind határon innen, mind határon túlról, általában ezek is egyszerű emberek voltak, akik fillérjeikkel hoz zájárultak ennek a szobornak a megalkotásához. Ezen az úton, a nyilvánosság előtt köszönöm áldozatkészségüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Csépe Béla úrnak, Kereszténydemokrata N éppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mi is úgy gondoljuk, hogy igen fontos a tiszteletadás, a főhajtás Antall József volt miniszterelnök úr emléke előtt, és valóban egy nagyon fontos esemény volt Mányon az ő első köztéri szobrának a fela vatása, ahol én magam is főt hajtottam emléke előtt. Úgy gondolom, hogy azért rendkívül fontos ez, hiszen 1990ben meggyőződésünk szerint egy új történelmi korszak kezdődött Magyarországon, és ő volt ennek a korszaknak az első miniszterelnöke. Azért is nag yon fontos ez, mert azóta nagyon sokszor próbálják elhomályosítani nemcsak az ő emlékét, hiszen az történelmi tény, amit nem lehet eltörölni, de próbálják elhomályosítani az elmúlt ciklust, az elmúlt négy évet, holott a demokrácia és a piacgazdaság kiépíté sének korszaka akkor kezdődött, és ő volt az első miniszterelnök, aki tulajdonképpen az alapok lerakását vezényelte. Próbálják elhomályosítani nagyon sokszor azzal, mintha az igazi rendszerváltás nem akkor kezdődött volna, hanem a '94es választások után. Ez alapvető tévedés. Ezért nagyon fontos az ő emléke előtt való fejet hajtás, és mivel arról van szó, hogy ő volt az első miniszterelnök, jelenleg a harmadik miniszterelnök van kormányon, és bizonyos folytonosság van, tehát a demokrácia