Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 8 (208. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1008 DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A privatizáció eredményességéről mindaddig nem beszélhetünk, am íg nem ismerjük ezeket a privatizációs szerződéseket. Nem ez az első alkalom, hogy a Ház előtt kifogásoljuk azt, hogy önmagában az, hogy a privatizációs eljárásban mennyi vételárat kapott a költségvetés vagy a kormány, ez önmagában semmit nem mond. Ha emel lett nem ismerhetjük meg, hogy milyen kötelezettségeket vállalt a kormány, hogy milyen záradékokkal látták el a szerződést, ami csak csöpögtetve és folyosói hírek alapján jut el az ellenzéki képviselőkhöz a Budapest Bank ügyében, villamos energia szektort érintő privatizációs ügyekben, titkos záradékokkal, addig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azt mondjuk erről a privatizációról, hogy sikeres volt vagy sikertelen. Ezért mi még mindig azt kérjük a privatizációért felelőstől, már nem minisztertől, hanem magától a tárcától, tegye lehetővé, hogy megismerjék a képviselők - és ebben egy az érdekünk, kormányzópárti képviselőknek és ellenzéki képviselőknek - címétől a dátumáig az összes privatizációs szerződést. Még egyszer szeretném felhívni az Országgyűlés fi gyelmét arra, hogy ennek a privatizációs sikernek a szembeállítása napok óta úgy történik, hogy 1990 és 1994 közötti privatizációs eljárásokhoz mérten kívánja a kormány mérni saját privatizációját. Szeretném még egyszer felhívni a képviselőtársaim figyelmé t arra, hogy 1994ben a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium közösen létrehozott egy vizsgálóbizottságot, melynek az volt a feladata, hogy a leggyanúsabb privatizációs ügyekben vizsgálatot rendeljenek el. Tudomásom szerint egyetlenegy olyan üg yet nem tudtak büntetőügy tárgyává tenni - vagy legalábbis nyilvánosságot nem adtak neki , amely igazolta volna azt, hogy a korábbi 1990 és 1994 közötti privatizációs eljárásokban bármi tisztességtelenség történt volna. Mindent megtettek a kormánykoalíció tagjai ennek a bizonyítására, azonban ez nem sikerült. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Reagálásra több frakció nem jelezte szándékát. Következő napirend előtti felszólalásunk dr. K elemen András frakcióvezetőhelyettes úré, a Magyar Demokrata Fórum részéről, “Mi lesz az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok sorsa?”címmel. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Ház! Az október 5i MDFtömegtüntetés jól megmutatta, hogy a Hor nKunczekormány két esztendejének kik a legnagyobb vesztesei. Vesztese a sok millió elszegényedő ember, akik abban a csapdában vergődnek, mely hazánkat ismét a "három millió koldus országává" avathatja. Vesztesei a társadalmat alkotó kisközösségek, elsőso rban a családok, az eltartottjaikat életbe tartani akarók, valamint a helyi közösségek, amelyeket a helyi önkormányzatok képviselnek. Tüntetésünkön a sok kisebbnagyobb település névtáblája jól mutatta ezt. Különösen nagy veszélyben vannak a kicsik, melyek nem rendelkeznek az önfenntartáshoz elegendő jövedelemmel, s akiket a jelenlegi normatív támogatási rendszer különösen hátrányos helyzetbe taszít. Esetükben különösen életfontosságú az Antallkormány kezdetén meghozott önkormányzati törvényben foglalt ama rendelkezés, hogy az elegendő jövedelemmel nem rendelkező önkormányzatokat kiegészítő állami támogatás illeti meg. Ez az önhikinek rövidített járandóság tavaly valamivel több mint 6 milliárd forintra rúgott, idén azonban csak 2 milliárd forintot fogadtato tt el a kormány a parlamenttel. Belügyminiszter úr egyik reggeli tévényilatkozatában ezzel a névleges összeggel hasonlította össze a tervezett jövő évi támogatást, éreztetve, hogy az inflációnál lényegesen erőteljesebb mértékben kívánják támogatni a szorul t helyzetbe kerülő településeket. Ezzel szemben mi a valóság? Az ország Házával elfogadtatott idei összeg egy percig sem élt, kimúlt csendesen. Az érintett önkormányzatok a tavalyinál 200 millió forintnyival kevesebb összegre nyújtották be igényüket, minde zt 28 százalékot meghaladó pénzromlás mellett. Ezeket az igényeket a helyi viszonyokat közelről ismerő TÁKISZok, vagyis a területi információs szolgálatok bírálták el. Minden elismerésünk az általuk végzett alapos munkának, amelyet kettős szorításban, a h elyi igények és a
