Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ):
925 Érdemes itt felhívni a figyelmet arra, hogy a magyarromán alapszerződést vehemensen támadó ellenzéki pártok közül a Fideszen kívül mindegyik tagja volt annak az Antall József vezette kormánynak, amely 1991. d ecember 6án aláírta a területi klauzulát tartalmazó ukránmagyar alapszerződést, amely alapszerződés kisebbségvédő paragrafusai alatta maradnak a magyarromán alapszerződésben elfogadásra kerülő 1201es ajánlásnak és az alapszerződés más paragrafusainak. Akkor még egyikük sem emlegetett hazaárulást, nemzetvesztést, nem öltözött gyászruhába. Ennyit az ellenzék következetes kisebbségvédő magatartásáról. Ekkor még nyilvánvaló volt, hogy mi a kormány és mi a parlament feladata egy alapszerződés megkötésének ka pcsán. Az akkori ellenzék nem csinált politikai kampánysorozatot az előzetes kontroll kapcsán, hanem később támogatta az ukránmagyar alapszerződés elfogadását a parlamentben. A történeti kitekintés után térjünk vissza a magyarromán alapszerződésre. Az el lenzék megismételt vádjai között élen jár az az állítás, hogy a koalíció feláldozza az európai integráció érdekében a határon túli magyarságot. Le kell szögezni, hogy ez nem igaz. Először is melyik Magyarország az, amelyik leghatékonyabban segítséget nyújt hat a határon túli magyarság identitásának megőrzésében? Vajon az a Magyarországe, amely kikerült az európai fejlődés fő áramából, nincs beszélő viszonyban szomszédaival, vagy az, amelyik az euroatlanti integráció, az Európai Unió és a NATO befolyásos ta gjaként hathatós segítséget tud nyújtani a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi intézmények segítségével? Tisztelt Ház! Azt hiszem, a válasz kézenfekvő. Éppen ezért tarthatatlanok azok a vádak, amelyek a kisebbségi kérdés és az integráció szembeállítását hirdetik. A másik kérdés, amire felhívnám a figyelmet az, hogy az egykor konszenzusra épülő külpolitika, amelynek hármas prioritását minden parlamenti párt osztotta vagy talán még most is osztja, az euroatlanti integráció a határon túli magyar kisebbség k érdéskörén túl a harmadik egyenrangú pillérként a szomszédsági politikát öleli fel. A szomszédsági politika kormánypárti megközelítése talán egy komplexebb egészet jelent gazdasági, határmenti, kulturális és katonai vonatkozásokban is. A szomszédsági kapcs olatokat tehát nemcsak kisebbségi szempontból tekintjük fontosnak, a két szomszéd ország viszonyát nemcsak a kisebbségi magyarság helyzete határozza meg, hanem sok minden más tényező is. Tisztelt Ház! Itt sokan, sokféleképpen foglalkoztak már az alapszerző dés kérdésével. Ez az alapszerződés nyilvánvalóan, mint azt már sok kormánypárti szónok előttem elmondotta, hosszas kompromisszumok eredménye. Mindannyian el tudtunk képzelni ennél jobbat, szebbet, de olyat, amelyet mindkét - szerződést létrehozó - fél mag ára kötelező érvénnyel elfogadna, nehezen tudnánk elképzelni. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora fejlődésen ment keresztül a román álláspont az 1201es ajánlás jogi normaként történő alkalmazásáig. Attól az időszaktól jutottunk el idáig, amikor az alapszer ződés rögzíti azt, hogy miniszterelnöki szintű éves találkozók jönnek létre, valamint a külügyminiszterek is évente legalább egyszer áttekintik a szerződés végrehajtását. Azt a szerződést, amellyel kapcsolatban bátran mondhatjuk, hogy a 15. cikke részletes en tartalmazza azt, hogy a szerződésben foglaltaknak megfelelően két ország területén élő kisebbségnek egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival, tehát közösségben gyakorolva joguk van etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk szabad kifejezésére és megőrzésére, és joguk van saját oktatási, kulturális, vallási intézmények létrehozására is, amelyek aláhúzottan fontosak a mai modern világban. Anyanyelvükön juthatnak hozzá az információkhoz, a nyomtatott információkhoz. Azonkívül saját médiumokat is műk ödtethetnek, akár közösségben is. Ezekhez a pontokhoz onnan jutottunk el, hogy a rendszerváltás közel négy évéig nem utazott magyar külügyminiszter Romániába, és a mai napig sem történt még államfői találkozó, hosszú évek
