Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz):
904 Ezek után hadd mondják néhány szót arról, ami a szerződésben benne van, illetve ami a szerződés tartalmát illeti. Először is: a lábjegyzet kérdése. Az új magyar diplomáciai c sodafegyver: a lábjegyzet kérdése. (Zaj, nevetés az ellenzék padsoraiból.) A külügyminiszter úr azt mondta, hogy ez nem értelmezés, csak ténymegállapítás. Szeretném fölhívni a kormánypárti hölgyek és urak figyelmét arra, hogy önökön kívül mindenki, legyen szó ellenzéki képviselőkről, határon túli magyarokról, elemzőkről, jogászokról, politológusokról, mindenki, kivétel nélkül úgy értelmezi, hogy ez a lábjegyzet, ez szűkítő természetű. És hagyjuk most a jogi csűréscsavarást. Képzeljék el, mi fog történni a szerződés aláírása után az RMDSZ által megfogalmazott követelményekkel! Nem kétséges, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy amikor az RMDSZ az esetleges románmagyar alapszerződés aláírása után majd valamifajta igénnyel áll elő, amely nincsen benne a szerződés ben, azt fogja mondani a román kormány: hát a lábjegyzet tisztázta, ez kollektív jog, amit önök követelnek, és a kollektív jogoknak itt nincsen helye. És minden RMDSZkövetelést kollektív jognak fognak minősíteni, és a románmagyar alapszerződésre, az önök kézjegyére hivatkozva fognak majd sutba hajítani. Azt gondolom, hogy ezzel a politikai következménnyel jár az, ha önök ezt a lábjegyzetet megengedik, hogy hozzácsatolják ehhez a szerződéshez. Ne legyen illúziónk, ha önök figyelik a román sajtó híradásait, a román külügyi és elnöki szóvivők nyilatkozatait, a román miniszterek nyilatkozatait, ők már megmondták, hogy mi a helyzet és mi az igazság. Kérem, az igazság a következő. Azt nyilatkozták a szóvivők, hogy nyugodtan bele lehet venni az 1201est, mert - i dézek - "azt már kiheréltük". Arra a kérdésre a román szóvivők, hogy akkor miért kell mégis megemlíteni az 1201es számot a szerződésben, azt a választ adták, hogy azért, mert a magyar parlament másképp nem lenne hajlandó elfogadni a szöveget, csak ha benn e van az 1201es szám. És mindenkit megnyugtattak, hogy ennek semmifajta jogi és politikai következménye Romániában nem lesz. Ezek után azt kell mondanom, ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy - függetlenül a külügyminiszter jogi értelmezésétől, hogy ez ténymegállapítás vagy szűkítés - a románok számára ez nyilvánvalóan szűkítés, és így is fogják majd értelmezni. Ezek után az autonómiáról szeretnék néhány szót mondani. Az természetesen egy érdekes kérdés, hogy vajon mely nemzetközi dokumentumok foglalkoz nak az autonómia kérdésével; megadjáke ezt a lehetőséget valamely nemzet, nép számára vagy nem. Azonban a mi véleményünk szerint ez másodlagos kérdés. Az európai gyakorlatban ugyanis létezik autonómia. Az idő rövidségére való tekintettel nem tudom a telje s listát önöknek most itt bemutatni, de több mint tíz helyütt Európában kulturális és területi autonómiák léteznek. Tehát az európai gyakorlattól, szellemtől, normáktól az autonómia nem idegen. Ennek a belefoglalása a szerződésbe a magyar fél részéről, eur ópai normákkal mérve, teljesen legitim igény. Hadd mondjak azonban még egyetlen mondatot az 1201es ajánlásról. Függetlenül, hogy az ajánlás az autonómiát milyen mértékben, milyen erővel fogalmazza meg, szerintem a magyar nemzeti célok egészen világosak. O lyan alapszerződést lehet kötni, amely autonómiaügyben a Székelyföld autonómiáját lehetővé teszi. Olyan szerződés kötni, amely Székelyföld autonómiáját kifejezetten kizárja - és ez a szerződés kifejezetten kizárja , nem szabad megkötni, mert nem egyezik, megítélésem szerint, Magyarország külpolitikai érdekeivel. (Nagy taps az ellenzék padsoraiból.) Bizonyos magyar mondások szerint okos ember a más kárán tanul, a buta a sajátján, a reménytelenek pedig még a sajátjukon sem. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból. ) Az a helyzet, hogy a mi értékelésünk szerint a magyar kormánynak lett volna tanulnivalója saját hibájából, a szlovákmagyar alapszerződésből. A szlovákmagyar alapszerződés ugyanis bizonyíték arra, hogy az alapszerződések nem segítik elő az európai integ rációt. Sőt, a rosszul megkötött alapszerződések Magyarország európai integrációját hátráltatják. A magyarszlovák alapszerződés megkötése óta a Magyarország és Szlovákia közötti viszony rosszabb, feszültebb, mint azt megelőzően volt.
