Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - MOLNÁR GYULA (MSZP):
889 Mindezen elvek betartása mellett szeretnék egy konkrét ügyről magam is szólni. Az első a lábjegyzet. Egy bizonyos oldalról még talán örülhetünk is annak, hogy vitatkozhatunk erről a lábjegyzet ről, hiszen ez azt jelenti, hogy az 1201. számú Európa tanácsi ajánlás bekerült a tervezetbe. Hogy ez fontos nekünk és a romániai magyarságnak, ez természetes, ahogyan természetes - úgy gondolom - a román álláspont is. De tudnunk kell, minden nappal, minde n újabb és újabb nyugateurópai értelmezéssel és állásfoglalással távolabb kerültünk attól, hogy jogi kötelezettségként, valódi hivatkozási alapként szerepeltessük a dokumentumban ezt az ajánlást. Ma, ahogy már elhangzott, egy ténymegállapító, nem korlátoz ó lábjegyzettel, a szerződéstervezet tartalmazza az ajánlást, és ezzel azon kevés országok közé kerültünk - Magyarország és Románia , akik jogi kötelezettségként alkalmazzák ezt a dokumentumot. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyék észre, hogy - a magyar ell enzéki pártokat leszámítva - senki nem nyilatkozott még úgy, hogy ez a lábjegyzet a teljes alapszerződésben és minden formájában kizárja a kollektív jogok érvényesítését és elutasítja az autonómia minden formáját. Önök mégis ezt hangoztatják, ezért szeretn ék újra kijelenteni, hogy mind az alapszerződés sokat emlegetett 15. cikkéből, mind pedig a szerződésben hivatkozott dokumentumból következő jogokról és jogosítványokról a szerződés nem mond le. Nézzék meg például az alapszerződésnek szintén részét képező koppenhágai EBESZdokumentumot, mely kimondja a 35. cikkben: "Kisebbségek speciális történelmi és területi körülményeinek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatás megteremtését célozzák az érintett államok politikájának megfelelően." Úgy gondolom, hogy ez világos és érthető megfogalmazás egy olyan, a szerződés részét képező dokumentumból, melyet nem korlátoz sem negatív, sem pozitív, sem ténymegállapító, sem értelmező lábjegyzet. Mindebből következően az MSZPfrakció úgy látja, hogy bár egy kétoldalú szerz ődés valóban sok kompromisszumot igényel, de ebben a dokumentumban az elfogadott európai normáknál szélesebb jogosítványokat sikerült biztosítani a romániai magyar kisebbség számára azzal, hogy egyes eredeti kötelezettségvállalások jogi érvényűvé válnak. J oggal vetheti fel valaki, hogy akkor már csak egy dolog hiányozhat: a politikai akarat valamelyik fél részéről. A kormány ezzel kapcsolatos álláspontja a külügyminiszter úr hozzászólásában, már hallható volt. Az MSZPfrakció és párt nevében kijelenthetem, hogy a programunkhoz hűen, továbbra is kiállunk a határon túli magyarok egyéni és közösségben gyakorolható kisebbségi jogai mellett és támogatjuk az európai normáknak megfelelő autonómiatörekvéseiket. Ezeket az eszközöket olyannak tekintjük, melyek szükség esek magyarságuk megőrzéséhez és országuk állampolgáraiként szülőföldjükön történő boldoguláshoz. A másik szerződő fél politikai akarata megfelelő szándék nélkül, nem kikényszeríthető sem alapszerződéssel, sem alapszerződés nélkül. Bizakodásra okot adó tén y maga a megállapodási szándék, mely - úgy tűnik - jelzése annak a felismerésnek, amelyre oly régen várunk szomszédunktól. Talán ez felismerése annak, hogy a nemzeti kisebbségek az állam társadalmának integráns részeként nem destabilizálják az államot, han em hozzájárulhatnak annak békés, igazságos jellegéhez. Mindezen értelmező, gyakran félremagyarázó viták miatt szükséges jelezni, hogy az említett 15., kisebbségi cikkely, amely - megjegyzem - a legterjedelmesebb fejezete a szerződéstervezetnek, tartalmaz s zámtalan más jogosítványt is, mely támogatásra talál a romániai magyarok és a magyarországi románok részéről és sok, eddig soha nem szabályozott problémát kezelhet. Ilyenek például a (3) pontban az anyanyelv használata, a (4) pontban az anyanyelvi média ké rdése, a részvétel a közéletben az (5) pontban, a műemlékek, emlékhelyek megőrzése a (6) pontban, az anyaországgal való kapcsolattartás a (7) pontban és a (9)ben pedig az asszimilációs politika elutasítása. Nem érdektelen talán figyelembe venni, hogy a sz erződés nem egy vitatott cikkelyből, a 15.ből áll, hanem összesen 25ből. Foglalkozik az alapszerződés a gazdaság, kereskedelem kérdéseivel, 7.8. cikkely, a tudománnyal a 9. cikkely, a környezetvédelmi együttműködéssel, a 10.11. cikkely, a
