Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. július 3 (196. szám) - Dr. Torgyán József (FKGP) - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez - "Környezetvédelem címén meddig rombolják még Dél-Dunántúl természeti értékeit?" címmel - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
778 százalékának árt almatlanítása a környezetvédelmi hatósági engedéllyel működtetett veszélyeshulladékégetőkben történik ma. A többi, ami nem kerül ártalmatlanításra ily módon, az ártalmatlanítás más formájában kerül, éspedig ártalmatlanítókban, lerakókban kerül elhelyezésr e. Folyamatosan termelődő és az átmeneti tárolókban elhelyezett veszélyes hulladékok ártalmatlanítását és esetleges égetését meg kell oly módon oldani, hogy még kisebb kockázatot jelentsen az emberi környezetre. Mindezt azért mondtam el önnek, hogy a garéi ügy lényege érthetővé váljék, és ezért talán azt hiszem, érdemes néhány szót arra mondanunk, illetőleg a tények és a történések rövid ismertetését is szeretném a képviselő úrnak, frakcióvezető úrnak elmondani. A Baranya Megyei Tanács VB Siklósi Járási Hiv atal ellátásfelügyeleti osztálya adott építési engedélyt Garé külterületi földrészleten a Budapesti Vegyiművek számára ipari hulladéktároló és kezelő építményre, majd 1980. január 17én kelt, határozatával engedélyezte a használatbavételt. Képviselő úrra l egyetértve magam is úgy gondolom, hogy a döntés és az ezt követő lerakás mára súlyos károkat okozott. Szeretném zárójelben elmondani frakcióvezető úrnak, hogy természetesen ekkor még nem létezett az 56/1981es, "A hulladékok, a veszélyes hulladékok átmen eti tárolására" és az erre vonatkozó tevékenységről szóló szabályozás. Már 1983ban kiderült, és azóta folyamatosan érzékelhető, hogy az alkalmazott lerakástechnológia nem biztosítja a környezet megfelelő védelmét. Legutolsó időkben, többek közö tt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem által végzett vizsgálatok is azt mutatják, hogy a talaj körülbelül 22 méter mélységben szennyeződött, és a szennyezett talajvíz kb. 200 méterre van a lerakók szélétől. Mindezek megszüntetése érdekében, ahogy azt a k épviselő úr is elmondta, az első fokú környezetvédelmi hatóság 1997. december 31éig a megszüntetésre kötelezte a Budapesti Vegyiműveket, a klórbenzolok továbbterjedésének megakadályozását szolgáló intézkedések megtételére kötelezte szintén a kötelezettet , és 1997. december 31éig történő ártalmatlanításra adott ki szintén kötelezést. E határozatok, fellebbezés hiányában, jogerőre emelkedtek az első fokú eljárásban. Másrészről szeretném elmondani tisztelt frakcióvezető úrnak, hogy 1992ben egy tender során nyerte el az az engedélyes a létesítéshez, az égetőmű létesítésére a pályázatot, aki utána beadta engedélyezésre az eljárást, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez nem ex officio történt, hanem az engedélyes kérelmére kezdődött meg a hatósági eljárás, amely eljárásban az elsőfokú hatóság valóban elutasította az engedélyes kérelmét, a másodfokú hatóság azonban a rendelkezésére álló adatok alapján, továbbá a szakhatósági állásfoglalások alapján nem hatálytalanította, hanem megváltoztatta az elsőfokú hatóság áll áspontját, és kiadta az égetésre az engedélyt. Szeretném elmondani frakcióvezető úrnak, hogy ezzel természetesen az eljárás nem fejeződött be, hiszen a hatósági eljárás tovább folytatódhat, bírósági eljárásra kerülhet sor, és tudomásom szerint, a peres elj árás ebben az ügyben meg is kezdődött, s feltételezem, hogy a bíróság fogja majd kimondani a szakértők meghallgatásával ebben a végső szót. Végezetül a környezetvédelmi engedély kiadása, illetőleg maga a hatósági elbírálásra úgy került sor, hogy környezeti , társadalmigazdasági hatásvizsgálatra, hatáselemzésre került sor, és én úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg a "szennyező fizet" elve vezérel bennünket, addig nem engedhetjük meg azt, hogy a magyar adófizető állampolgárok pénzéből kerüljenek ezek a dolgok ártalmatlanításra, hanem én úgy gondolom, hogy elsősorban a kötelezett, illetőleg az, aki erre az engedélykérelmet benyújtotta, annak a feladata. Természetesen mi ennek érvényt kívánunk szerezni, s (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási id ő leteltét.) én úgy gondolom, hogy nem lehet prejudikálni ez ügyben, hiszen 1997. december 31éig, bízom benne, hogy ennek a megnyugtató rendezésére, az ott élő állampolgárok, a Baranyában élők megelégedésére is sor
