Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. július 3 (196. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁDÁR BÉLA, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
749 De, ugye, ezt mondtuk, és ezt mondtuk nagyon hangsúlyozottan, hibáztattuk az akkori kormányt, hogy nem élt azokkal a lehetőségekkel, amikor a nemzeti jövedelem vagy a GDP visszaesett 20 százalékkal, akkor a transzferek, a költségvetési kiadások viszonylagosan nőttek és a reálbérek csökkentek. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Ennek a bázisán született meg az a helyzet - uraim és hölgyeim , amelynek az alapján ' 93ban és '94ben egy viszonylag meggyorsuló fejlődés alakult ki, és fölborultak az egyensúlyi feltételek. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Rendbe kellett hozni ezt a helyzetet, és ez új áldozatokat jelentett. Nagyon nehéz feladatot vállalt a jelenlegi ko rmány, és én remélem, hogy meg fogja tudni oldani, akkor is ha messzemenőleg nem lehetünk elégedettek az eddig elért sikerekkel. De egyszerűen ezt hibának mondani, és a kormányt tenni felelőssé azért, hogy itt csökkent az életszínvonal, ez szakmailag megal apozatlan, szakértelmet igénylő egyszerű populista (Elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő lejártát.) állítás, aminek semmilyen alapja nincsen. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Támogatni kéne az ország átalakulását (Az elnök ismét pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő lejártát.), és ez az ellenzéknek is feladata, nemcsak a kormánynak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Kádár Bélának, a költségvetési bizottság elnökének. DR. KÁDÁR BÉLA , a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, amikor politikákról beszélünk, amelyeknek az ország érdekeit kellene szolgálni, akkor nem támaszkodhatunk é rzelmi, vagy belpolitikai megközelítésekre. De igenis nemcsak az ellenzéki, hanem valamennyi politikai erő kötelessége, hogy egy adott politikának a költségeit vizsgálja. 1989 és '93 között Magyarország gazdasági történetének legsúlyosabb visszaesését élt e át egy rendkívül súlyos nemzetközi környezetben. Szovjetunió összeomlásakor, a jugoszláv háború idején, nyugateurópai recesszió idején, három aszály idején. Természetes, hogy ezzel növekedéscsökkenés jár, természetes, hogy ezzel egyensúlybomlás jár. Ez a külső helyzet megváltozott, és ebben a kedvezőre fordult külső helyzetben 1995ben az államháztartási deficit az összjövedelmek 1,7 százalékával javult. Kérem, ez az 1,7 százalékos javulás hogyan arányul a 12 százalékos reálbér és a 14 százalékos reálny ugdíjcsökkenéssel a tavalyi évben? A folyamat nem állt meg. Nem azt hibáztatjuk, hogy a kormány egyensúlyjavító lépéseket tett, hanem azt, hogy nem talált képzelőerőt, cselekvőképességet, szervezeti képességet arra, hogy ezt másfajta módon, kisebb költsé ggel nem csupán a reáljövedelmek szűkítésével, nem csupán a növekedés visszafojtásával, és a vállalkozó tevékenységek beszűkítésével érte el. Itt a gond. Mennyiért sikerült egyensúlyt javítani, mi volt az ára, és hogyan távolít el ez minket a jövő céljaitó l? Itt a kritika lényege. (Taps a jobb oldali padsorokból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Pető Iván frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mind annyian tudjuk, hogy az a képviselő, aki napirend előtt öt percben akarja értékelni az ország helyzetét, nem lehet másra képes, mint Demeter képviselőtársam. Jelszavakat mond, szlogeneket mond, és semmi mást nem tud mondani. Ezeket a szlogeneket meglehetős en gyakran hallottuk az elmúlt - mondjuk így - két évben, nyilván halljuk még a következő években is. Azt gondolom, hogy azt, hogy mit nem fogad el az
