Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 27 (195. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
637 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Utolsó előtti ülésnapunkat tartjuk a nyári szünet előtt, és ez utolsó előtti alkalom arra is, hogy szóljunk azoknak a törvényjavaslatoknak az előkészítéséről, amelyeket ezek után a kormány szabad kezet kapva, parlamenti kontroll nélkül készít elő az ősz folyamán, az őszre. Mely törvényekről van szó? Nyilván az 1997es költségvetési törvényjavaslatról, valamint az adótörvényekről. Ha valaki csak az utóbbi két hét eseményeit követte és figyelte a sajtóban azt, hogy a kormány törvényelőkészítő munkája során milyen hírek, milyen információk kapnak szájra, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány a törvényelőkészít és során koncepciótlanul, kapkodva készít elő. A tervezett lépések ugyanis nincsenek összhangban azokkal a reálgazdasági folyamatokkal, amelyek az országban zajlanak, a kormány lépései több szempontból inkább vágyakat, mint konkrét elképzeléseket fogalmazn ak meg. Hadd kezdjem mindjárt az elmúlt héten bejelentett hároméves gazdasági programmal. Ez a program - véleményünk szerint - nyílt beismerése annak, hogy az MSZPSZDSZkormány nem tudta kezelni a gazdasági problémákat. A program legfontosabb állítása ugy anis az, hogy tartós gazdasági növekedés talán 1998tól kezdődően indulhat el Magyarországon. Miközben tehát a miniszterelnök, az ipari miniszter, a jegybank elnöke sorban szól arról, hogy milyen mértékben emelkedett Magyarország nemzetközi presztízse, mil yen mértékben javultak gazdasági mutatóink, azonközben a gazdasági növekedés a Hornkormány időszaka alatt már nyilvánvalóan nem fog megindulni. Legfeljebb 1998tól, aminek valószínűleg az az oka, hogy ekkor lesznek a választások. A pénzügyminiszter úr egy nyugdíjas fórumon arról szól, hogy 1997től kezdődően a reálkeresetek csökkenése talán megállítható, a nyugdíjak reálértéke pedig valószínűleg az inflációval fog lépést tartani. A jövő évi elképzeléseket hallgatva az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kormány a törvényelőkészítés során ad hoc döntéseket hoz. Először arról hallhattunk, hogy a személygépkocsikat sújtó fogyasztási adó 1997ben csökkenni fog, majd három nap múlva azt olvashattuk, hogy a kormány mégis megváltoztatja eredeti szándékát, és eg y olyan újfajta adó bevezetését fontolgatja a kieső vámpótlék helyett, ami a gépjárműtulajdonosokat sújtaná. Egyik nap azt hallhattuk, hogy 400600 fős leépítés várható a felsőoktatásban, és Magyar Bálint miniszter úr nyilatkozott arról, hogy a kiegészítő tandíj bevezetésére sor kerülhet, majd ezt a következő napon már cáfolva láttuk. A napokban már újra arról van szó, hogy a kiegészítő tandíj bevezetésre kerül. Miután tavaly az MSZPSZDSZ kormány 4 százalékkal emelte a legfelső adókulcsokat, az idén most b ejelentik, hogy 4 százalékkal csökkenteni fogják, miközben nincs szó arról, hogy az adótáblával mi fog történni, az vajon követie az inflációs változásokat, és szó van továbbá arról, hogy jövedéki adó bevezetésére kerül sor fogyasztási adó helyett. Mi teh át úgy látjuk, hogy koránt sincs olyanfajta adókulcscsökkentés, mint amit a kormány retorikailag többször megfogalmazott. Ezenközben az infláció és a feketegazdaság elleni lépésekről semmilyen szó nem esik, miközben mindannyian tudjuk, tisztelt képviselőtá rsaim, hogy az infláció a legnagyobb adórendszeren kívüli elvonás az állampolgárok felé. Szabó Iván képviselőtársam már szólt arról, hogy az infláció gerjesztésében a kormánynak milyen eszközei vannak, és milyen mértékben felelős a kormány azért, hogy 1995ben a magas infláció miatt több mint 12 százalékkal csökkentek a reálbérek. Ezenközben már érezzük a tavaszi energiaáremelések hatását az inflációban, és még senki sem kalkulált azzal, hogy az őszi energiaáremelé sek vajon mit fognak majd ezen a területen jelenteni. Ugyancsak azt olvashatjuk, hogy vízidíj bevezetésére kerül sor a PMirányelvek szerint, ezt másnap a Népjóléti Minisztérium cáfolja. Egyik nap azt halljuk, hogy 22 ezer álláshely fog megszűnni, következ ő nap már arról tájékoztat bennünket a pénzügyminisztériumi államtitkár, hogy 40 ezer álláshely fog várhatóan megszűnni.
