Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 25 (194. szám) - Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
609 A másik igen lényeges okunk, ami miatt elutasítottuk egységesen a Nagy Imre emlékét megörökítő törvényt, az a beterjesztés kegyeletsértő volta, hiszen - és engedjék meg, hogy én a szokott nyíltságommal (Derültség.) és keménységemmel szövegezzek - azok terjesztették elő Nagy Imr ének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot, akik jogutódai a gyilkosoknak, márpedig ki kell mondani, a gyilkos ne terjesszen elő az áldozatának emlékét megörökítő törvényjavaslatot, ezért ezt mi olyan (Morajlás.) kegyeletsértőnek tartjuk, hogy a Kisgazda párt fontolta, hogy nem is vesz részt a szavazásban, de végül is úgy gondoltuk, hogy az egységes nemmel ebben az esetben a kegyeletsértőkkel szemben fel kell lépnünk, és nem lehet azt az ellenzéki egységet megbontani, amely az egységes nemmel, a kegyeletsé rtőkkel szemben megnyilvánul. Legyen szabad rámutatnom végül arra, hogy a Kisgazdapárt álláspontja az volt, és az Nagy Imre emlékének megörökítésével kapcsolatban, hogyha már bárkinek az emlékét megörökítjük, akkor valamennyi áldozatét meg kellett volna ör ökíteni, és ezért terjesztette elő a Független Kisgazdapárt azt az áldozati listát, amelyet a házelnök úr végül is megengedett ismertetni, és amely méltóképpen példázza, hogy milyen szörnyű vérengzést hajtottak végre az 1956os forradalom és szabadságharc áldozatait illetően. És hadd legyen szabad arra utalnom, hogy akkor, amikor a névtelen hősök tömegeinek az áldozatát senki nem örökíti meg, akkor nem lehet egyetlenegy személyt kiemelni és annak az emlékét megörökíteni. Ezért mondtunk egységesen nemet (Az elnök kopogtatással jelzi az idő lejártát.) erre a törvényre és a Független Kisgazdapárt mélységesen sajnálja, hogy ez a törvény előterjesztésre (Az elnök ismételten figyelmeztet.) és megszavazásra kerülhetett. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (d r. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Iván képviselő úrnak, aki az MDNP képviselőcsoportjának szavazatát indokolja. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Néppárt képviselői elvileg azon az állásponton vannak, hogy nagyon közeli történelmi múltban - ezalatt akár az egész századot érthetjük - történelmi nagyságok törvénybe iktatását elvben nem tartja helyesnek és szerencsésnek. Ez nemcsak Nagy Imre személyében, más személyek esetében is így áll fenn, és ezért a k orábbi parlamenti ciklusban sem támogatott más, jeles történelmi személyiségek megörökítésére vonatkozó törvényjavaslatokat. Mégis, volt ennek a parlamenti törvényjavaslatnak a vitájában egy olyan pillanat, amikor úgy éreztük, hogy nyílik lehetőség arra, h ogy ezt a törvényjavaslatot annak ellenére, hogy a benyújtásánál nem kívántuk az egyetértésünket adni, támogassuk. Nyílt egy történelmi lehetőség ugyanis arra, hogy a Szocialista Párt végre egyszer megszabaduljon a saját múltjától, végre egyszer világosan letegye valami mellett a voksát, sajnálatos módon azok a módosító indítványok, amelyek ezt lehetővé tették, nagyon kis többséggel ugyan, de elvéreztek itt a parlamentben, ami számunkra azt mutatta, hogy egész egyszerűen nem tud ettől a múlttól a Szocialist a Párt megszabadulni, és azzal, hogy a felelősök megnevezését és ezt kiszavazta a módosító indítványokból, egyszerre akar két feltételnek eleget tenni, egyszerre akarja megtartani a pártállami múlt és Kádár János tiszteletét, és egyidejűleg Nagy Imre tiszt eletét. Ez az, amit nem lehet támogatni. (Taps a jobb oldalon.) Engedtessék meg, hogy utaljak arra, hogy az olyan helyeken, ahol valakinek a történelmi mártíromságát felvázolják, immáron 17 évszázada a credóban is szerepel, hogy keresztre feszítették Ponci us Pilátus alatt, ott itt meg van nevezve, hogy ki a felelős azért, ami történt. Itt most még erre a példára sem volt hajlandó hallgatni a Ház, ezért a Magyar Demokrata Fórum elmulasztva a Szocialista Párt részéről ezt a gesztust, nem tudta támogatni ezt a törvényt, nyomatékosan kifejezve azonban, hogy ez nem Nagy Imre személyének és történelmi nagyságának szól, hanem annak a módnak és annak a letárgyalási eszköznek a segítségével, amit a jelenlegi megszavazók itt fölmutattak ebben a Házban, és történelmi
