Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 25 (194. szám) - Zsigmond Attila (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Súlyos mozgáskorlátozottság vagy mozgásképtelenség, egyenlő megalázás?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
582 A másik dolog pedig: ne m lehet megteremteni egy társadalmi hátteret, nem lehet egy nemzeti ipari hátteret megteremteni koncepció nélkül. Ez nem a Honvédelmi Minisztérium egyedüli kizárólagos joga. Ez a kormány felelőssége és a parlamenté. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaim, a mennyiben a magyar parlament komolyan gondolja az európai integrációhoz való felkészülést, amennyiben komolyan gondolja a magyar parlament, hogy belépünk ebbe az integrációs rendszerbe, akkor kérem, ezt a választ ne fogadjuk el, mert emberi veszteség és an yagi veszteség visszafordíthatatlan, és ma már a fegyveres erők utolsó pillére az emberek bizalma és a társadalom bizalma fegyveres erejében. Ez van kockán. A választ nem tudom elfogadni, tisztelt államtitkár úr. (Taps a jobb oldalról.) (16.30) ELNÖK (G. N agyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Képviselő úr a választ nem fogadta el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést: elfogadjae az államtitkári választ? Kérem, szavazzanak! Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 164 igen szavazattal 69 ellen ében, 11 tartózkodással elfogadta. Zsigmond Attila (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Súlyos mozgáskorlátozottság vagy mozgásképtelenség, egyenlő megalázás?" címmel ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Zsigmond Attila úr, a Magyar Demokrata Néppárt képviselője interpellációt nyújtott be a népjóléti miniszterhez, "Súlyos mozgáskorlátozottság vagy mozgásképtelenség egyenlő megalázás?" címmel. Megadom a szót Zsigmond Attila úrnak. ZSIGMOND ATTILA (MDNP) : Tisztelt Elnök Asszony ! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációm témája igaz és nem egyedi történet. Súlyosan mozgássérült választóm kérte, tegyem szóvá a szakértelem és emberség újabb diadalát. Az 1996. január 1jén életbe lépett kormányrendelet újabb megalázó biz onyítási procedúrát kényszerít a mozgássérültekre. Minden mozgássérültet arra kötelez, hogy újra felkeresse háziorvosát, és különböző igazolásokat szerezzen be ahhoz, hogy megkaphassa a súlyos mozgáskorlátozottaknak járó közlekedési támogatást. Hiába van 1 996. januárt megelőzően kiállított első- és másodfokú hivatalos orvosszakértői igazolása maradandó rokkantságáról, el kell mennie a polgármesteri hivatalba a kérelemhez szükséges nyomtatványokért, utána pedig a háziorvoshoz az igazolásokért. Mindezt annak a súlyosan mozgássérültnek, akinek egy lépés, egy méter megtétele is óriási erőfeszítést jelenthet. És mindezt miért? Évente ötezer forintért, ami negyven liter benzin ára. Ennyi közlekedési támogatást kaphat ugyanis egy egyedülálló inaktív 18 és 60 év köz ötti súlyosan mozgáskorlátozott. A háziorvosnak pedig pontoznia kell oly módon, hogy a járásra terhelhetőséget és a járműhasználatot nehéz: 1 pont, súlyosan nehezített: 2 pont vagy képtelen: 3 ponttal kell regisztrálnia. A nyomtatványok, amelyet a háziorvo snak ki kell töltenie, természetesen nem tartalmazzák a fenti pontozás értelmezését és következményét. Így azután, ha a háziorvos páciensét a járásra terhelhetőség és a járműhasználat szempontjából súlyosan nehezített kategóriába sorolja, akkor a végeredmé ny szerint a beteg nem súlyosan mozgáskorlátozott, mivel a megalázó pontozás, a