Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 25 (194. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
548 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Torgyán József frakcióvezetőnek, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Ki sgazda, Földmunkás és Polgári Párt megtárgyalta a Hornvilla rejtélyét és ennek kapcsán megfelelő határozatokat hozott. (Derültség.) A határozatok közül ismertetem azt, amely a Kisgazdapártra vonatkozik. A Kisgazdapárt valamennyi országgyűlési képviselőj e hozzájárul ahhoz, hogy a rá vonatkozó vagyonnyilatkozatot a médiák közzétegyék. A parlamentnél elfekszik ez a vagyonnyilatkozat. Tessék közzétenni, és abba bárki betekinthet. Annál is inkább tesszük ezt, mert ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a képviselőhá z tekintélyének a megóvása céljából a Hornvilla ügyét fel kell deríteni, mert nem hinném, hogy megnyugtatná a közvéleményt mondjuk az a megoldás, hogy azért volt szükség a hirtelen vagyongyarapodásra, a hatalmas uszoda felépítésére a Hornvillában, mert o tt netántán az Internacionálét akarná énekelni a miniszterelnök úr. Mi úgy gondoljuk, hogy neki magának is közzé kell tennie a rá vonatkozó vagyoni tényeket, és ezek a vagyoni tények majd szerintem igazolni fogják, hogy a miniszterelnök úr szorgos, dolgos munkája eredményeként állt elő néhány hónap alatt ez a 120 milliós vagyon. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy már eddig is mulasztott a miniszterelnök úr, hogy ezt nem tette közzé. De nehogy itt demagóg módon bárki a Kisgazdapártra valótlan dolgokat tudjon állít ani, ezért mi hozzájárulunk, amint jeleztem, a vagyonnyilatkozat közzétételéhez. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Kétperces reagálásra megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettesnek, Fidesz. POKORNI ZO LTÁN (Fidesz) : Ebben a Házban valamennyien, azt gondolom, valamennyien egyetértünk abban, hogy a magyar parlament tekintélyének a megóvása, az nem egyegy párt ügye, nem a parlament belügye, hanem annak a többpárti demokráciának az egyik alapkérdése, amit szerintem sokan tisztelünk ebben a teremben. Vannak országok, nyilván boldogabb országok, mint Magyarország, ahol azt sem illik megkérdezni valakitől, hogy mennyit keres, mi a jövedelme, mert ez a magánszférán túlmutató illetlenség. Nem illik turkálni a má s pénztárcájában, a más magánszférájában, ahogyan ezt szokták mondani. A politikusok anyagi viszonyai, jövedelmi viszonyai azonban, érthető módon, mindig a figyelem középpontjába, nyilvánosságra kerültek. Különösen így van ez egy olyan országban, ahol egyr e nő azoknak a száma, akik úgy érzik, hogy lecsúsznak, úgy érzik, hogy elveszítették azt a vagyoni biztonságot, amit magukénak tudhattak valaha is. Nő a különbség a társadalmi csoportok között, nő az elszegényedés, s azt látják, hogy igen kis létszámú gazd agok jelennek meg és igen nagy létszámú tömeges szegénység jelenik meg ebben az országban. Ebben az esetben nem a politikusok magánügye, nem a magánszférájának a kérdése, és nem a jóízlés szférájának a kérdése az, hogy ki milyen jövedelmet húz, ki milyen v agyonnal rendelkezik. Ezt a kérdést átfogó módon és nem csak egyegy ilyen kommunista szombatra vonatkozó felajánlás formájában lehetett volna rendezni, ha a parlament napirendre tűzte volna kellő időben az összeférhetetlenségről szóló törvényt. Sajnálatos az, hogy ezt nem tette meg, és mindenképpen pótolni kell ezt a hibát most. Hiszen megoldatlan a '94ben leadott vagyonnyilatkozatok hitelességének a kérdése és megoldatlan az azóta
