Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
509 ezt követően időnként interpellációt nyújt be vele szemben. Ezeket vagy elfogadja vagy nem. Évente elolvassa a jelentéseit. Ezekkel egyetért vagy nem. Lehet róla magánvélemé nye, mert nem is szavazunk róla, s aztán a dolgok úgy mennek, ahogyan azt a legfőbb ügyész jónak látja. Azt állítja Magyarországon bíróság elé az ügyészség, akit az ügyész, nyilván a legfőbb ügyész jóváhagyásával úgy ítéli meg, hogy a bíróságra tartozik az ügy. (16.50) Azt a nyomozást hagyja jóvá, amelyre az ügyész azt mondja, hogy igen, ezzel egyetértek. Amelyikkel nem ért egyet, azzal kapcsolatban megtagadja a nyomozást, a panasznak helyt adva leállítja a rendőrség bűnüldözését, és ha úgy gondolja, hogy nincsenek elegendő bizonyítékok, akkor a bíróságot elkerülik a mégoly gyanús büntetőügy gyanúsítottjai is, mert az ügyészek kényesek arra, hogy váderedményességi mutatójuk alapján úgy nagyjából a bírósági elítélések számával azonosan, vagy azt csak nem cse kély mértékben alulmúlóan, eredményesen működjenek. Nem szeretik, érthető módon, nem szeretik azt, ha valakit felmentenek, mert azt fiaskónak élik meg, mert így van ez 43 vagy 44 éve Magyarországon. Az ügyészség pecséttel ellátott vádirata hosszúhosszú év tizedeken át azonos értékű volt, vagy erősebb volt a bíróság ítéleténél. De ne térjünk ki erre, volt erről már éppen elég szó. Nos, ezt a helyzetet konzerválja a jelenlegi alkotmányos koncepció is, szakítópróbáját képezi, nyugodtan mondhatom, sok ellenzéki párt leadandó szavazatának. Tisztelt Képviselőtársaim! Ne képzeljék azt, hogy a legfőbb ügyész megválasztásával - és még egyszer mondom, interpellációs válaszadási kötelezettségével, és időnkénti jelentésadási kötelezettségével - valóban az ügyészség a pa rlament alárendelt szervezete. Egyáltalán nincs így, hiszen ezek megválasztják a köztársaság elnökét is, megválasztják a Legfelsőbb Bíróság elnökét is, megválasztják az Alkotmánybíróság tagjait is, megválasztják az ombudsmanokat, ezen kívül megválasztanak még számtalan embert, akik egyáltalán nem függnek önöktől, tőlünk, az Országgyűlés tagjaitól. Nincsen közjogi szankcionálási lehetőség, és nem is kell természetesen, hangsúlyozom, nem is kell. Hiszen a parlament nem az a szerv, amely operatív módon, bármi lyen szempontból alkalmas lenne arra, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a büntetőigazságszolgáltatás, a közbiztonság, az ügyészi munka felügyelete, netán irányítása, munkát végezzen. Az Országgyűlés erre nem alkalmas, és senki sem akarja, hogy így legye n. Ha viszont így van, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, akkor, azt hiszem, igazolható az a tétel, hogy ma Magyarországon egy rossz örökségként, hangsúlyozom, egy rossz örökségként, az ügyészség, mint Mohamed koporsója, lóg a levegőben, nem tartozik sehová és senkihez. Én nem tudom másként értékelni azokat az érveket, amelyek az öt párt egyetértését már bíró javaslattal szembeni szocialista elutasító magatartást motiválják, mint egyrészt a kérdés teljes körű át nem gondolását, másrészt valam ilyen presztízsharcot, valamilyen "kimondtam és ezen nem változtatok" állapotoknak a konzerválását. Ez így van hat éve, szeretném mondani, mert a Szocialista Párt 1990től kezdődően, hogy úgy mondjam, következetes konoksággal ellenáll annak, hogy az ügyész ségi intézmény egész struktúrája, úgy, ahogyan azt valamennyi ellenzéki párt és a kormánypártok a korábbi időszakban gondolták, ne úgy kerüljön szabályozásra, ahogy ezt most fenntartani kívánja, e tekintetben vétójogával élve a Szocialista Párt. Tisztelt O rszággyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a javaslatunk, amelyre vonatkozóan örömmel állapítjuk meg, hogy bírja a Szabad Demokraták Szövetségének is további konszenzusát - hiszen ők is javaslatot tettek más szövegezéssel , elbukott a legutóbbi bizottsági ülésen, pár nappal ezelőtt. De bízva abban, hogy ez a válaszuk nem végleges, bízva abban, hogy nem kockáztatják ezzel az alkotmányozás folyamatát, és azt a még mindig megvalósítható konszenzust, amely számos, számos fontos kérdésben már eddig is oldódni látszott, és megvannak a remények
