Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
441 Most szeretn ék csak egy pár példát azért fölsorolni, hogy akik ebben nem eléggé tájékozottak, és a Szabad Demokrata Szövetség részéről is, nem akarok erősebb jelzőt használni, hogy tájékozatlan, azt nem akarom mondani, de a kellő tájékozottság hiányában lehet ezt bárm ilyen formában is korlátozni. Azok az emberek, egyesületek, szervezetek, egyházak, amelyek semmi mást nem csinálnak, vagy legalábbis a munkájukon kívül a szabadidejét erre töltik, csupán a magyarságnak az ügye. Megragadom az alkalmat, hogy megemlítsek egy Fercsey Jánost, aki spanyol, francia, angol, német nyelven csak magyar ügyekről és főleg a magyar ügyekről tájékoztatja szerte a világot. Az ausztráliai Csapó Endre vagy Márffy Attila semmi mást nem csinálnak az elmúlt évtizedekben, mint magyar nyelven táj ékoztatják az ausztráliai magyar lakosságokat és egybetartják őket. Ugyanez vonatkozik a délamerikai Czanyó Adorjánra, az amerikai magyar zsidóságot összetartó Figyelőszerkesztő Farkas Ervinre. Ugyanez vonatkozik Szegedi Lászlóra, Vörösvári Istvánnéra, a ki a legnagyobb létszámú magyar lapnak, a Kanadai Magyarságnak a szerkesztését végzi férje halála után. Ugyancsak egy Tollas Tibor, aki csak a Nemzetőrrel foglalkozik, és kizárólag a magyar nép ügyéről tájékoztatja szerte a világban a magyarságot. Ugyancsa k idetartozik és meg kell említenem ismételten a magyar egyházaknak a vezetőit, református és katolikus papokat. Miért ne vehetnének részt a választásban, mikor a magyar kultúra, a magyar nyelv és a keresztény egyházaknak a fenntartásában dolgoznak. Nincs a világon olyan szép magyar ház, mint Melbourneben, Ausztráliában, amit a kisemberek és a gazdagok adtak össze, s ott magyar összejövetelek vannak, magyar gyűlések, a magyar problémákat vitatják. Kiváló munkát végeztek a magyarság érdekében: Lovas György, Stirlin György, Soós József, Petheő Gábor, Zolcsák István, és kulturális téren Cserey Erzsébet. Ezeknek a vezetői miért nem szólhatnak be egy választás erejéig a magyar ügyekbe? Ez az egyik része. A társadalmi egyesületek DélAmerikában Keserű István, New Yorkban egy Bálintitt Károly, egy Jenőfi Nándor, akik ismételten anyagi áldozatokkal is részt vesznek, egy Hámos László, aki az emberi jogok bizottságában el tudta vinni többször az amerikai kongresszus elé az erdélyi magyarság ügyét. Na most amikor vála sztani kell, és eljött az idő, amiért dolgoztak, miért ne kapnának választójogot? Nem szabad elfelejteni, hogy negyven évig idehaza nem lehetett arról beszélni nyilvánosan, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot. Ki merte ezt kimondani? De ezt k imondották ülések formájában, kivéve az amerikai kongresszust vagy a kanadai törvényhozást, vagy Ausztráliában, hogy tegyenek egy pár lépést ennek az érdekében. Ha mást nem tudtak elérni, életben tartották ezt az ügyet. (11.10) Ezek az egyesületek, szerve zetek tartottak október 23át, idehaza nem lehetett tartani. Egyáltalán, a szólásszabadság abban a formában, hogy magyar függetlenség, a nép szabadsága, nem lehetett erről beszélni. Szerte a világban emberek különböző kulturális megjelenésükkor, politikai gyűlésekor erről beszéltek és erről írtak. Az a megállapítás Szigethy István, igen tisztelt képviselőtársam részéről, hogy a határok most már szabadok, független, szabad ország van, hazajöhetnek, hát ez egy helyes megállapítás, de hát azért ott is eltelt e gy életük, családjuk van, gyermekük van, és hogy itt lakást béreljenek, hát egy kicsit furcsa megállapítás, mikor az itthoniaknak is alig van lakásuk, még az kéne, hogy ők egy lakást külön azért béreljenek, hogy szavazati joguk legyen. A Kereszténydemokrat a Néppárt ebben a kérdésben javaslatokkal élt, ebben a kérdésben interpellációkkal éltünk azért, hogy igenis a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok kapjanak szavazati jogot. Ennek az elvonása szűkítés, s a magyar kormány részéről annyiszor elhangzik a magyarság összefogása, a kinn élő magyarságnak az értékelése, a kinn élő magyarságot valamilyen formában hozzánk kapcsolni, akkor most miért lökjük el magunktól? Mi az érdemjog, nincsen. Tehát én úgy érzem, hogy szükséges az, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja is ezen a részen érvényesüljön, és a külföldön élő nagykorú magyar állampolgárok szavazati jogot kapjanak.
