Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
265 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Soós Károly Attila Államtitkár Úr! Igazán nagyon köszönöm azt, hogy most ezt a pár percet rám szánják önök. Annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a téma, melyről szólni akarok, a magyarlengyel kapcsolatok, olyan, hogy e késői órán, talán a nap első napirend előttijeként megérdemel néhány percet. Az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja MagyarLengyel Baráti Tagozata elnökeként azért kértem napirend után hozzászólási lehetőséget, mert folyó év június 610. között a déllengyel rég ióban hatfős delegációnk nagyon gyümölcsöző látogatást tett. Krakkóban, Tarnowban és BielskoBialában volt alkalmunk polgármesterekkel, vajdákkal, kereskedelmiiparkamarai emberekkel tanácskozni ez alatt a három egész nap alatt. A végén pedig még ennél szé lesebb grémiumnak is volt alkalmunk fogadást adni. Mindezért a programért hangozzék el itt néhány név, akinek köszönetet kell mondjak, mindenekelőtt Grazyna Staniszewska, a lengyel szejm hasonló csoportja elnökének, s további két szerb képviselőnek, Gregor z Figurának és Jan Okuniskinak, valamint Puskás Ferenc főkonzulnak és Hárs Gábor nagykövetnek. Azért teszem ezt, mert valóban az a tapasztalatmennyiség, amelyet vasárnap este, 9én összegeztünk, arra ösztönzött bennünket, hogy ezt a pár percet elmondjam. E gyértelmű, hogy a mai magyar és a lengyel fejlődés azonosságai közepette Lengyelországban is a sokszereplőssé váló gazdaság, és általában a demokratizálódó és piacgazdaság felé haladó élet más módszereket követel a kapcsolatok építésében. Nem akarom itt el mondani, de azért mégis megteszem, azt a rövid említést, hogy ez az az ország, Lengyelország, amelyben oly természetes módon nyitottak minden típusú magyar együttműködés iránt, amely a történelmi szerencséből is fakadóan sokak múltbeli, jelen- és - merem r emélni - jövőbeli munkásságán alapozóan azt hiszem, hogy sokkal nagyobb pozitív lehetőségeket hordoznak magukban, mint bárhol másutt. Így van ez a turisztikában, és így van ez a kultúrában is, még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a rendszerváltást követő első hat évben ezek a kapcsolatok nagyon visszaestek, és hála CEFTAlehetőségeinek, az utóbbi másfélkét évben viszont ismét elkezdtek fejlődni. Azt hiszem, hogy ezek a tapasztalatok azokat az embereket is megnyugtathatják, akik néha olyan gyanúval élnek a magyarlengyel kétoldalú kapcsolatok fejlesztése megközelítésében, hogy ez valamiféle elszigetelődést jelentene. Nem hiszem, hogy ezt jelentené, hiszen mindkét nemzet kormányai, parlamentjei, a lengyel szenátus is egyértelműen az európai, az euroatlanti integrációt tűzi ki jövőbeli céljául, s úgy gondoltuk, mi, s merem remélni, hogy egyre többen, hogy ebben az együttműködésben, a magyarlengyel együttműködésben e távlatos cél szolgálata is nagyon jól gyakorolható. Én azt hiszem, hogy ez a kölcsönös előnyö kkel kecsegtető együttműködés a jövőben bővülni fog, és e bővüléshez szeretnék tenni néhány nagyon konkrét javaslatot. Az első. Szeretnénk, ha államtitkár úr és a külügy segítségével is az ebben a pillanatban Varsóban négyfős külkereskedelmi kirendeltség á llományából egy, azaz egy státuszt Krakkóba a főkonzulátusra mint kereskedőt, a kereskedelmi gazdasági kapcsolatok szervezésének fő hordozóját, letelepítenének. Második. Nagy tisztelettel kérjük, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, amire egyébként Jan O kuniski képviselő a Krakkói Kongregacja Kupiecka, tehát kereskedelem érdekképviseleti szervezet elnöke javaslatot tett, és finanszírozási ajánlatot is tett, milyen módon nyithatunk információs irodákat a déllengyel régió egészére kiterjesztett információg yűjtéssel Krakkóban. (00.20) A harmadik, hasonló lehetőségvizsgálatra való kérés: vane módunk arra, hogy a szerveződő kamarák együttműködésének eredményeképpen magyarlengyel közös kereskedelmi és iparkamara alakuljon, akár szintén krakkói színhelyen. A következő javaslatunk egy kérés. Nevezetesen pedig az, hogy BielskoBialában, abban a városban, amely a Beszkidek lábánál terül el, és kiváló síterepei, turisztikai lehetőségei vannak, mint az egész déllengyel régiónak Krinyicától az Óriáshegységig, rende zik évente áprilisban Lengyelország legnagyobb jelentőségű regionális turisztikai vásárát. Azt a kérést szeretném átadni,