Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Dr. Pusztai Erzsébet (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Drágább a szakszerűtlen takarékosság" címmel - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
171 nincs más lehetőség, ha egy interpelláció keretében hangzik el a kérdés, akkor egy interpelláció keretében és időkeret ében kell megadni a lehetőséget a válaszadásra is. Egyébként, ha ez két interpellációnak lenne tekinthető, akkor az interpelláló képviselőt is dupla idő illetné meg, és a válaszadásra is dupla idő állna rendelkezésre. Ezzel azonban megkerülhető lenne az in terpellációk időkeretének az általános szabályozása, mert ezzel a módszerrel egy interpelláció pontosan kétszer annyi ideig tartana, és felrúgná ez a lehetőség - pláne hogyha egyszerre hármat is interpellálnának meg , akkor felrúgná az egész interpelláció s rendszernek az időkeretét. Ennek ellenére természetesen vállalom, bár a frakciónak is megvan az a lehetősége, hogy az alkotmányügyi bizottsághoz forduljon a kérdés megoldására, de természetesen vállalom, hogy a kérdést az alkotmányügyi bizottság elé fogo m terjeszteni. Köszönöm szépen. Szabó Zoltán államtitkár úr személyi érintettség címén kért szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt frakcióvezetője tegnapi napir end előtti felszólalásában éppúgy, mint a mai azonnali kérdésében egy egy évvel ezelőtti sajtónyilatkozatomra hivatkozva támadott. Természetesen nagyon megtisztelő, hogy a képviselő úr ilyen aggályos figyelemmel kíséri sajtóbeli megnyilvánulásaimat, de sze retném megkérni, hogyha legközelebb a szövegösszefüggésből kiragadva idéz valamit, akkor azt legalább ne úgy tegye, hogy pont az ellenkezőjét lehessen érteni alatta, mint amit mondtam. Abban a nyilatkozatban amellett érveltem, amit az Alkotmánybíróság is e lőírt, hogy tudniillik az általa csak "zsidó kárpótlásnak" nevezett '47. évi párizsi békeszerződés vonatkozó cikkeinek végrehajtása csak szakaszos és részleges lehet, annál is inkább, hiszen a teljes vagyoni állapot, az eredeti vagyoni állapot helyreállítá sa az elmaradt hasznokkal és kamatokkal együtt olyan mértékű összeg lenne, ami összemérhető a teljes magyar nemzeti vagyonnal. Ezt mondtam, és nem érveltem az állami, a költségvetés lehetőségeit meghaladó állami kötelezettségvállalás mellett, nem érveltem, mégpedig három okból. Egyrészt azért, mert az Alkotmánybíróság határozata e tekintetben világosan előírja, hogy ennek az eljárásnak a költségvetés teherbíróképességével összhangban kell lennie, nem érveltem másodszor azért, mert ez - mint igyekeztem rámut atni - fizikailag is lehetetlen, és nem érveltem harmadszor azért, mert a kormányt támogató politikai erők egyike sem vallotta soha a teljes körű vagyoni kárpótlás gondolatát. Ebben a Házban egyetlen párt van képviselve, amelyik zászlajára a teljes körű, a z eredeti vagyoni állapot helyreállítását tűzte, ez a Független Kisgazdapárt, és tudomásom szerint a képviselő úr által csak zsidó kárpótlásnak nevezett ügyben is csak egyetlen képviselő vallja az "in integro restitutio" elvét, és ő is a Független Kisgazda párt frakciójához tartozik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Személyes érintettség címén Torgyán József úré a szó. (Moraj az ülésteremben.) DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én először is úgy gondolom, hogy az államtitkár úrnak nyomban személyes érintettség címén kellett volna jeleznie, hogyha az akkori nyilatkozatának felolvasásával kapcsolatban bármilyen észrevételt kívánt volna tenni. Én az újságban megjelent nyilatkozatát ismertettem, azt szó szerint felolvastam, ezért én úgy gondolom, hogy az ő kifogása idevonatkozóan nem foghat helyt. Ami viszont most már az ezt meghaladó megjegyzéseit illeti, tehát hogy én miért zsidó kárpótlásnak nevezem az 1947. évi párizsi békeszerző dés 27. §ának (2) bekezdésével kapcsolatos előterjesztést, azért, igen tisztelt államtitkár úr, mert ezt minden érintett ennek nevezte, és én ezt a szóhasználatot vettem át. Ami most már végül a mi reprivatizációs programunkat illeti, önnek illenék tudnia , államtitkár úr, hogy a Kisgazdapárt reprivatizációs programja a magyar tulajdoni viszonyokra vonatkozott, nevezetesen az 1947. december 31i tulajdoni állapotnak