Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Izsó Mihály (FKGP) - az igazságügy-miniszterhez - "Hangya szövetkezetek talpra állítása a piac tisztességes szabályozása céljából" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár:
159 többletbevétel ésszerű felhasználása, valamint az, hogy napirenden van több élelmiszeripari létesítmény privatizálása is. (15.50) Röv iden összefoglalt indokaim alapján, ezért kérem, az államtitkár asszonyt, szíveskedjék érdemben választ adni az alábbi kérdéseimre. Tervezie a kormányzata vagyonuktól igazságtalanul megfosztott Hangya szövetkezetek tulajdonosainak kárpótlását, a részleges kárpótlási törvényekkel analóg módon és az eddigi szövetkezést gátló diszkrimináció megszüntetését. Kettő: Hajlandóe a kormányzat a Hangya szövetkezet esetében is jogi személy létrehozására a kárpótlás érvényesítése érdekében. Tisztelettel várom államtit kár asszony válaszát. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Csiha Judit igazságügyminisztériumi államtitkár asszony válaszol. DR. CSIHA JUDIT igazságügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Ké pviselő Úr! Az 1947ben megszüntetett, pontosabban akkor a Magyar Országos Szövetkezeti Központba beolvasztott Hangya szövetkezetek ügye, mint ön is mondta, nem először kerül hol kérdés, hol interpelláció formájában a Ház elé. A lassan két évvel ezelőtt fe ltett kérdésére adott válaszomban már elmondtam, hogy a kormány a volt Hangya szövetkezetek kárpótlását nem tervezi, és akkor részletesen ismertettem ennek indokait is. Tény, hogy a képviselő úr korábbi kérdésében a hangya szövetkezeti mozgalom kárpótlásár a helyzete a hangsúlyt, és ellenérveim is ennek megvalósíthatatlanságára és a kárpótlási koncepcióval való összeegyeztethetetlenségére irányultak. Ezúttal a képviselő úr más aspektusból veti fel a kárpótlás kérdését. Nevezetesen azoknak a volt Hangya szöve tkezeti tagoknak a vonatkozásában, akiknek üzletrészét, pontosabban részjegyét érintette a szövetkezeti központba történő beolvasztás. Amint azt korábbi válaszomban elmondtam, a beolvadó szövetkezeti központok vagyona a korabeli rendelkezéseknek megfelelőe n ugyan, de tényleges értékük alatt, a MOSZT vagyonával egyesült, a beolvadó szövetkezeti központok tagszövetkezetei, illetve a beolvadó szövetkezetek szövetkezeti tagjai pedig MOSZTtagokká váltak. Arról is beszámoltam akkor, hogy ennek az intézkedésnek k omoly szövetkezetpolitikai hatása volt, melyet csak részben ellensúlyozhatott az a tény, hogy a tagszövetkezetek a beolvadó szövetkezeteknél lévő vagyoni részesedésükért a MOSZTtól az átvett vagyon értékének megfelelő névértékű üzletrészt kaptak, a földmű vesszövetkezetbe kényszerült tagok pedig, tudomásom szerint, részjegyeiket földművesszövetkezeti részjegyekre cserélhették. A földművesszövetkezeteknél a részjegy mindvégig rendszeresítve volt, és azok tovább éltek a később létrejött Általános Fogyasztá si és Értékesítési szövetkezetekben is. Ha tehát a volt Hangya szövetkezeti tag részjegyét földművesszövetkezeti részjegyre cserélték, végső soron nem érte őket olyan lényeges vagyoni veszteség, mely indokolttá tette volna, az egyébként is csupán részlege s, kárpótlásban részesítésüket. Nyilván ezt a körülményt mérlegelte a korábbi kormány is, amikor a beolvasztott szövetkezet tagjainak részleges kárpótlásáról nem rendelkezett. Jól ismert, hogy a jelenlegi kormány a szövetkezeti mozgalom mellett kötelezte e l magát. Ez az elkötelezettsége nemcsak a szövetkezetek működésének korszerű szabályozását jelenti, de a szövetkezeti szféra esélyegyenlőségét biztosító, egyéb intézkedések megtételét is magában foglalja. Ennyiben tehát a kormány szövetkezeteket érintő pol itikája az újonnan alakult Hangya Szövetkezetek számára is kedvező, sőt, reményeink szerint az eddigieknél is kedvezőbb helyzetet teremthet. A múltban volt Hangya szövetkezetek tagjainak valamiféle külön kárpótlásáról, illetve ilyen célból jogi személy lét rehozásáról azonban nincsen, és nem is lehet szó. Ebben a vonatkozásban tehát a korábbi kormány kárpótlási elképzelésein nincs okunk változtatni, annál is inkább, mert a kárpótlási folyamatot, ha alkotmányos kötelezettségeink ezt lehetővé teszik, végre
