Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Dr. Sepsey Tamás (MDF) - a miniszterelnökhöz - "Miért nem mond igazat az Országgyűlés előtt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
148 ki. Vagyis a kérdésnek hangzatos címet ad, arra építve, hogy a választ - már elnézést a kifejezésért - a kutya sem olvassa el. Példa erre képviselő úrnak a hozzám intézett kérdése, mely így szólt, idézem: "Kilenc plusz kettő ön szerint miért egyenlő tízzel?" Képviselő úr szándéka a címnek ezzel a megfogalmazásával teljesen világos. (15.00) Miután a valódi kérdésről és az erre adott érdemi válaszról a nyilvánossá g nem szerez tudomást, csupán azt kell a parlament munkáját figyelőknek sugallani, hogy az ország miniszterelnöke tízig nem tud számolni. Megjegyzem, képviselő úr ennek az ötletnek a kiagyalásakor valószínűleg elégedetten dőlt hátra a székében. Tegye ezt, ha jólesik, azonban az ilyenfajta képviselői magatartásnak aligha van köze az Országgyűlés kormányt ellenőrző funkciójához. (Erős taps az MSZP padsoraiban.) Az említett esetek mögött ugyanakkor van néminemű kétes teljesítmény. Az említett igyekezet azonban arra sarkall, hogy némelyek ezt a teljesítményt is alulmúlják. Tipikus példája ennek az a most alkalmazott ősrégi trükk, amikor egy kijelentést csak félig idéznek vissza. Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által hivatkozott kijelentés a maga teljességében a köv etkezőképpen hangzott, idézem: "Képviselő úrnak az előző parlamenti ciklusban betöltött tisztségére tekintettel, furcsának tűnik, hogy figyelmen kívül hagyja a jogalkotáshoz szükséges egyeztetések időtartamát." Ennek mellőzésével ugyanis valószínűleg el le hetett volna érni például azt, hogy - és itt az a mondatrész következik, amit képviselő úr egyébként az interpellációban pontosan elevenített föl. Ezt követően viszont a gondolat azzal zárult, hogy - újra idézem - "az egyeztetésre azonban sor került, nagyo n helyesen." Nos, aki meg is akarja érteni az elhangzottakat, az az alábbiakat érti ki és hallja ki a válaszból: a jogszabályalkotás időigényes dolog, az ezzel járó egyeztetések elhúzódása miatt adott esetben a jogszabály a kívánatosnál valamivel később je lenik meg, s ezért a felkészülési idő nem kellően elegendő. Ez a jelenség közismert okok miatt attól függetlenül létezik, hogy éppen melyik politikai erő kormányoz. A jelenséget a lehető legkisebb mértékűre kell visszaszorítani, de az alapos jogszabályelő készítés érdekében az egyeztetések lefolytatása fontosabb, mint a határidők mindenáron való betartása, esetlegesen hibás, hiányos jogszabály kiadásával. Olyan valaki, aki ezekkel a körülményekkel maga is tisztában van, ezeknek maga is szenvedő alanya volt, miért tesz úgy, mint aki először szembesül a problémával? Korábbi kijelentésem fent részletezett és most is vallott lényegét a válasz elhangzásakor valószínűleg képviselő úr is megértette, hiszen viszontválaszában azt nem helyesbítette. Ehhez a korrekcióh oz képviselő úrnak több mint két hónapra volt szüksége. Ez azért érdekes, mert olyan területről van szó, amelyen ön évekig dolgozott. (Moraj. - Zaj.) Ráadásul ez a számonkérés tipikus öngól. Képviselő úr már említett nagy igyekezetében ugyanis elfelejtette , hogy bár a hivatkozott kárpótlási törvények végrehajtási rendeletei valóban nem hetekkel, a törvények hatálybalépését követően léptek hatályba, kihirdetésük időpontjára figyelemmel a kellő felkészülési idő így sem volt biztosítható. Vagy képviselő úr azt gondolja, hogy az 1991. augusztus 10én hatályba lépett, ugyanezen a napon ugyancsak kihirdetett s hatályba lépő kormányrendelet esetén elégséges az idő a rendelet áttanulmányozására s az abban foglaltak elsajátítására? Úgy gondolom, a válasz egyértelmű n em. Ezekből tehát megállapítható, hogy képviselő úr, amikor interpellációban azt sugallja, hogy a törvények végrehajtási rendeletei a kellő felkészülést biztosító időpontban jelennek meg, alighanem valótlan. Ezeket a mondataimat képviselő úr (Az elnök poha ra megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) valószínűleg nem fogja elfogadni, azonban bízom abban, hogy képviselőtársaim megfelelően értékelik a történteket. Köszönöm a figyelmüket. (Erős taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzes sy Tibor) : Megkérdezem képviselő urat, elfogadjae a választ. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) :
