Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
119 megoldani, áthidalni a keletkező feszültségeket. Ezért tehát úgy érzem - Hic Rhodus, hic salta , hogy most kell ebben a kérdésben dönten ünk. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm, és most megadom a szót Horn Gábor úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, időkeret nélkül. HORN GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm, elnök asszony. Három dologhoz szeretnék röviden hozzászó lni. Az egyik az a szakvizsga kérdése, azért nem akartam két percben erre reagálni, mert úgy gondoltam, hogy ennél egy picit, ...nem fog beleférni. Szakvizsga ügyben, ugye két dolgot kell először is eldöntenünk, az egyik az, hogy akarjuke, és úgy tűnt a h ozzászólásokból, hogy a többség akarja, hogy minőségi követelmények jelenjenek meg a közoktatásban a pedagógusok felé. Ebben egyébként, a bizottsági vitában is egyetértés volt, tehát önmagában az a törekvés, hogy legyen valamiféle követelmény a pedagógussz akma egy életre szóló, tehát a közalkalmazotti státusát elnyerő módjához, ebben úgy látom, hogy egyetértés volt. Ugye itt két lehetőség van, az egyik ami a módosító indítványban megjelent, hogy a szakvizsga csak az előremenetel feltétele legyen, a másik pe dig egy szigorúbb feltétel, mint amit a törvénymódosítás eredetije kínál. Én azt gondolom, hogy érdemes ezeket a párhuzamokat akár az orvosi szakmával, akár a jogászszakmával húzni, az a kérdés, hogy vagyunke legalább olyan szigorúak ezen a területen, ami kor a gyerekek neveléséről, saját gyerekeink neveléséről van szó, mint amilyen szigorúak vagyunk a jogi szakma vagy az orvosi szakma gyakorlásánál. Azt gondolom, hogy igen, és ez a szigor ez elképzelhető, sőt igenis járható út, ugyanazokat a feltételeket, amikor én betegként rábízom magam egy orvosra, akinek ugye 1998tól, ha nincs szakvizsgája, akkor nem praktizálhat, ez így mindenki számára elfogadott és normális dolog. Legalább ilyen súlyosnak kérdésnek tartom azt a kérdést, hogy én a saját gyerekemet, m ost szülőként mondom ezt, kire bízom. És ha valaki nem felel meg minimális követelményeknek, akkor - és itt van egy nagyon lényeges tízéves lauf - tehát, nem egy azonnali életbe léptetésről van szó, akkor elvárható az, hogy váljon meg ettől a szakmától, és keressen magának valami mást. Szerintem elvileg és gyakorlatilag is egyetértek az eredeti indítvánnyal, nem látom okát annak, hogy ezt fölpuhítsuk, sőt, azt gondolom, hogy az egész oktatásnevelés ügye van annyira fontos, hogy ilyen keményen fogalmazzunk ebben a kérdésben, ha minőségről van szó. Azok a felvetések, amik azt kérdezik, hogy na, jó, de hogy fog kinézni ez a szakvizsga? Azok persze jogos felvetések, csak nem egy törvénnyel szemben támasztható felvetések. Szerencsére, nem tartunk ott, hogy törvé nynek kell szabályozni a vizsgák tartalmát. Hadd utaljak, mondjuk az 1993as törvényre, aminek sok pontjával természetesen sokan nem értettünk egyet, de azzal kevesen vitatkoztak, hogy szerepel benne a Nemzeti Alaptanterv, mint majd bevezetendő követelmény rendszer, de nem volt mellette, nem is lehetett mellette a Nemzeti Alaptanterv. Ugyanígy vagyok én ezzel a szakvizsgával. Szakmai kérdés, nem oktatáspolitikai, nem törvényalkotói feladat eldönteni, hogy hogy néz ki ez a szakvizsga, mi ennek a tényleges tar talma, hogyan fog lezajlani maga a szakvizsga, hogyan kötődik a felsőoktatási intézményekhez, és így tovább. Ezeket a szakmai kérdéseket szerencsére lesz időnk, nem sok, de lesz időnk eldönteni. Nem gondolom azt, hogy a törvényalkotónak joga, lehetősége le nne egy ilyen szakmai kérdésben, bármilyen formában is beavatkozni. Szabályozni azt kell, hogy legyen valami, feltételei, következményei legyenek annak, s ha ez megvan, akkor a továbbiakban át kell adni a feladatokat azoknak, akikhez tartozik ez a feladat, tehát, például a közoktatás és felsőoktatás szakmai szervezeteinek. Országos Köznevelési Tanácsnak, vagy mondjuk, kifejezetten többek között, nemcsak erre a célra a törvény által létrehozandó továbbképzési akkreditációs bizottságnak, az én értelmezésemben , természetesen alapvetően ennek a testületnek lesz a feladata ebben a kérdésben dönteni a továbbiakban. Én a magam részéről egyetértek, hogy néhány ponton a szakvizsga ügyét pontosítani kell. Ilyen módosító indítványok vannak, amelyek részben a doktori fo kozathoz kapcsolódóan tisztázzák a szakvizsga viszonyát, ugyanígy az önhibáján kívül szakvizsgát le nem
