Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HEGYI GYULA (MSZP):
112 igazgatásban, a tanügyi irányításban dolgozó szakemberekre. Magam, a javaslatom tulajdonképpen az, hogy a pedagógus előmenetel feltétele legyen. Tehát nem az alkalmazási feltétel, hanem a pedagógus előmenetel feltétele legyen a pedagógus szakvizsga letétele, és tökéletesen egyetértek Szöllősi Istvánné képviselőtársammal abban is, hogy ennek meg kell jelennie o tt is, hogy milyen módon fog ez a kategória besorolásban, illetve a fizetési fokozatok, és ha ez az előmenetelben megjelenne. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a módosítást szíveskedjenek elfogadni, és egy kidolgozottabb rendszert e helyébe elhelyezni, ugyanis ha meggondoljuk, hogy olyan területeken, ahol van szakvizsga - például az orvosoknál vagy jogászoknál, és így tovább , mert ebből az következne, hogy ez a pedagógus elvesztené a diplomáját és hogyha nem teszi le tíz év múltán a szakvi zsgát, akkor gyakorlatilag a pedagógusi pályán nem foglalkoztatható. Ez túlzottan erős feltétel lenne, én ilyenre példát más területekről sem ismerek. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Hegyi Gyul a úrnak, Magyar Szocialista Párt. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony! Tisztelt Ház! Elsőként Dobos Krisztina képviselőtársamnak a 64. pontban jelzett módosító indítványáról szeretnék néhány szót szólni. Pontosabban, annak kapcsán általában az egyházi iskolák, illetve az egyházi iskolákkal kötendő közoktatási megállapodásról. Képviselőtársam az MDF soraiból azt javasolja, hogy az állami feladatot átvállaló, a helyi önkormányzattal közoktatási megállapodást kötő egyházi iskolák tanárai közalka lmazotti elbírálásban részesüljenek, fogalmazódik meg gondolom kívánságként. Azt hiszem, hogy alapvetően, én a magam részéről legalábbis egyetértek ezzel a kívánalommal, hiszen azok a pedagógusok, akik az állami önkormányzati oktatással legalábbis egyenran gú, szakmailag, erkölcsileg legalábbis egyenrangú oktatási formában dolgoznak, azok megérdemlik mindazokat a, hát viszonylagos kedvezményeket, amelyeket a közalkalmazotti elbírálás jelent. Ugyanakkor természetesen, gondolom képviselőtársam is tudja, hogy E urópa más részein, ahol az egyházi oktatásnak folyamatos és töretlen hagyománya van, szintén problémát jelent annak értelmezése, hogy a közalkalmazotti elbírálás mit jelent. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy általában, mondjuk az állami önkormányzati iskol ákban, a közalkalmazottak, a pedagógusok magánélete az teljesen sérthetetlen az iskolafenntartó részéről, akkor házasodik, akkor válik el amikor akar, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy például a szerzetestanárok esetében ugyanezt nem lehet mondani. Az is nyilvá nvaló, hogy az egyházi iskolák esetében joggal követelik egyfajta világnézet megvallását a pedagógusoktól, míg gondolom ön is egyetért azzal, hogy állami önkormányzati iskolákban ez furcsa lenne. Ilyen értelemben tehát, azt hiszem, hogy amikor képviselő as szony általam egyébként lényegében, vagy tartalmában támogatandó módosítványát megtette, akkor talán ez a közalkalmazotti elbírálás az, amelyet esetleg pontosabban meg kellett volna állapítani, hogy mit ért, tulajdonképpen közalkalmazotti elbírálás alatt. Hát remélem, elnök asszony türelmét nem kockáztatom meg, hogyha általában néhány gondolatot, hiszen nagyon sok módosító indítvány végigfut a helyi önkormányzattal kötött közoktatási megállapodásról, ha ennek kapcsán is mondhatok néhány mondatot, annál is i nkább, hiszen különböző szakaszokban egyaránt tárgyalja a módosító indítványok szerzője, illetve szerzői tárgyalják ezt a témát, és hát valamelyik szakaszban mindenképp szólni kell róla. Azt hiszem, remélem legalábbis, mindannyian egyetértünk azzal, hogy amikor az 1990. IV. törvény felszabadította az iskolaalapítás szabadságát, amikor ismét virágzásnak indultak, ha nehezen is, és lassan is, Magyarországon az egyházi iskolák, akkor kezdetben inkább csak az eufóriáját érezték ennek azok a szülők, akik gyerek eiket egyházi iskolába akarták adni, illetve maga a keresztény társadalom, és természetesen a zsidó és más felekezetek társadalma is. Idővel azonban kiderült, hogy az egyházi iskolák újraindítása vagy elindítása, általában a szabad iskolaválasztás szabadsá ga nagyon komoly finanszírozási gondokkal is jár együtt és természetesen a törvényalkotónak a feladata, hogy ezekre a finanszírozási gondokra megoldást találjon.
