Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 4 (152. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
900 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a Budapest Bank részére a kormány által adott 12 milliárdos tőkeinjekció tárgyában alakított a tisztelt Ház egy vizsgálóbizottságot, amelynek én is tagja vagyok. Ez a bizottság rövidesen befejezi munkáját, és a Ház elé terjeszti jelentését. Én a Torgyán József frakcióvezető úr ál tal felvetett problémát föl fogom vetni a bizottságban, és fogom kérni, hogy azt is vizsgálja meg, amennyiben a felhatalmazása és a hatásköre ezt lehetővé teszi. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti fölszólalásra jelentkezett Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, KDNP. Megadom a szót. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtt kívánunk szólni az ország vezetői által újabban ismét sokszor emlegetett társadalmi tűrőképes ségről és a társadalmi párbeszédről. Ezek külön kategóriák, azonban összefüggésük vitathatatlan, mivel akiktől a hatalom türelmet kér, azokkal nyilván beszélni is kell. Különös aktualitást ad e két kérdéskörnek a lezajlott pénzügyminisztercsere, mindazok a várakozások, melyek az új pénzügyminiszter eddigi nyilatkozatai alapján már kialakultak. A társadalmi tűrőképességet nem önmagában szokták emlegetni, hanem annak határát inkább, és mivel ez tulajdonképpen megállapíthatatlan, az egyre inkább kitolódik. A jelenlegi hatalom birtokosai ellenzéki padsorokból sokszor emlegették ezt a határt, s most a másik oldalról tett megnyilatkozásaik lényegében hiteltelenné váltak, mivel a politikai relativitás tűrési határát már régen átlépték; innen más a határ, mint amon nan. Valójában ezt a tűréshatárt csak egy gőzrobbanáshoz hasonló effektus tenné láthatóvá, azonban a demokráciában a forradalom értelmetlen lévén, a kiszolgáltatott tömegek ügyét csak az ellenzék karolhatja fel. Így ezzel összefüggésben is rá szeretnénk mu tatni az ellenzéki pártok történelmi felelősségére - együttesen és különkülön. A múlt héten szóltunk a tömeges elszegényedésről. Ebből egyenesen következik, hogy hazánkban a demokratikus hatalomváltás minden bizonnyal szociális fogantatású lesz. Azonban a tűrőképesség nemcsak a nincstelenség határain felmerülő kérdés, hanem az emberméltóság skáláján is alkalmazható mérce; azaz az emberek joggal követelik az ember személyi méltóságán alapuló, európai normák szerinti felemelkedés lehetőségét - és ennek a jog os igénynek is van tűréshatára. E problémák felvetik a gazdaság problémáit, hiszen mindez forrásigényként is tárgyalható. Ezért a pénzügyminiszterváltással kapcsolatban ismét megfogalmazzuk követeléseinket: Törjön végre utat magának az a felismerés, hogy a költségvetési egyensúly hiányát végső soron csak a gazdasági növekedés oldhatja meg; hogy a külkereskedelmi mérleghiányt az import megfelelő szerkezetével modernizációnk elősegítőjévé kell tennünk. Amíg a tőkebeáramlás nagyobb, mint e mérleg hiánya, addi g a gazdaság előre tud menni, és talán mégsem kell azt a bizonyos tűrőképességet kipróbálni. A társadalmi párbeszédben ismét fordulatot ígérnek állami vezetőink. Mivel ezt az új pénzügyminiszter is ígéri, felhívom tisztelettel a figyelmét, hogy hátránya eb ben a kérdésben a pályáralépésnél körülbelül annyi, mint egy hosszútávfutószámnál egy egész stadionkör. (15.30) A társadalmigazdasági megállapodás elmaradása nemigen behozható hátrány. Az érdekképviseletek és a kormány közti szakadékot jól mutatja a Magy ar Kereskedelmi és Iparkamara múlt heti küldöttgyűlése, amelyen az derült ki, mintha nem is egy országban élnénk.
