Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kormány családpolitikájáról szóló politikai vita - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
881 Bevallom őszintén, hogy mag a a vitanap engem különös ambivalens érzésekkel tölt el. Egyrészt örülök annak, hogy valóban soksok, adott esetben szenvedélyt sem nélkülöző, de mégis a családokért aggódó hozzászólás hangzott el. És bevallom őszintén, nem örülök annak, hogy az a fajta ké zfogás - amelyet itt többen ajánlottunk, megfogalmaztunk, jómagam is ezzel kezdtem, hogy talán azt nem kellene kétségbe vonni, hogy nincs egyetlenegy olyan képviselő sem a Házban, aki ne gondolná úgy, hogy a családok értéke, jelentősége és jövője nagy font osságú, és ennek a megkérdőjelezését nem kellene megtenni - és ezt fogalmazta meg Kristyánné, Antalóczy Attila legutóbb , ez az érzés, itt és most azért több képviselőtársamból hiányzott. És tartok tőle, maguk sem gondolták igazából végig, hogy amikor azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a gazdasági megszorítások, amelyek óhatatlanul kihatnak bizony a családtámogatások egy részére is, olyan helyzetet teremtenek, hogy ma Magyarországon igazából talán már gyermeket sem érdemes vállalni. (14.40) Én úgy gondolom , hogy ha ilyen üzenetet hordoz - akár szándéktalanul is - egyegy felelős politikus mondanivalója, akkor igenis megkérdőjelezhető, vajon helyese az, amit tesz. Több képviselőtársamnak külön szeretnék köszönetet mondani - elnézést kérek, mert szinte jegye ztem magamnak, kik azok, akik ezzel foglalkoztak, kormánypártiak és ellenzékiek. Nagyon fontosnak tartom, hiszen mi itt nemcsak egymásnak beszélünk, még ha kevesen vagyunk is, hanem egy ország nyilvánossága előtt szereplünk. Azoknak a képviselőtársaimnak s zeretnék köszönetet mondani, akik megfogalmazták azt, amit mindannyian tudunk - legalábbis azon szerencsések, akik családba születtek, családban nőttek fel vagy családot alapítottak és családot gondoznak , hogy milyen fantasztikusan nagy értékről van szó, hogy jó dolog a házasság, ha az ember társat talál; hogy óriási élmény, amikor az első gyerek megszületik, még nagyobb talán, amikor már ketten vannak, az pedig egészen különleges dolog, amikor már három, netán több gyerek is beleszületik egy családba. En nek az értéknek a tudatosítása az Országgyűlés, a képviselők - honanyák és honatyák - részéről szerintem legalább olyan fontos üzenet a magyar társadalom számára, mint ha netán azon veszekszünk, hogy egy rászorultsági mutatónak egy bizonyos sávja jól vane megállapítva vagy nem jól. Szóltak erről többen: Győriványi Sándor, Donáth László, Sasvári Szilárd, Kristyánné, Büky Dorottya, Veér Miklós, Csépe Béla - többeket kihagytam , Antalóczy Attila és így tovább. Rendkívül fontosnak tartottam volna, hogyha ezt többen hangsúlyozzák, és nem arra hegyezik ki a mondanivalójukat, hogy hol és miben látnak esetleg olyan problémákat, amelyek egy részét készséggel hajlandó vagyok magam is elismerni. Sőt, magában az expozéban is utaltam arra, hogy az a fajta intézkedéscso mag, amely egy súlyos gazdaságipénzügyi válság elhárításának részeként a családok egy részére is bizonyos terheket ró, tanulságokkal is szolgált, és a kormány ezen tanulságok levonását a maga részéről megtette. Van egy folyamatosan visszatérő kérdés - elnézést kérek, ha ezzel ismételten foglalkozom. Úgy tűnik, ez olyan fixa ideaként köszön vissza nagyon sok képviselőtársam részéről, amely megítélésem szerint teljesen hamis, és igazából olyan törekvések megfogalma zását is sugallja, amik nem igazán célszerűek, illetve nem érnék el a céljukat. Folyamatosan visszatérő dolog - tisztelet a kivételnek , hogy ha az állam nagyobb összegeket tudna fordítani a családok közvetlen támogatására, akkor az a kétségtelenül igen t ragikusnak mondható demográfiai helyzet, amely a népesség fogyásában, a gyermekvállalási kedv csökkenésében, az elöregedésben, a korai halálozásban és sok mindenben megfogalmazható, megfordítható lenne. Miután ezzel sorozatosan találkozom, igyekeztem ennek egy kicsit alaposabban utánanézni. Nos, minden ezzel foglalkozó szakértő azt állapítja meg, hogy az állam ilyen fajta beavatkozása - amely tehát kifejezetten népesedéspolitikai célokat szolgál - egyértelműen káros, és nem hozza meg a maga hasznát. Ilyen i ntézkedés példának okáért, amikor adminisztratív úton próbálják korlátozni a születések számát, illetve próbálják megtiltani valamilyen formában azt, hogy az anya maga dönthessen arról, hogy gyermeket vállale - lásd a Ratkókorszak eseményeit. Ennek
