Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 28 (151. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kormány családpolitikájáról szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VEÉR MIKLÓS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
878 ott, legalább 80100 gyerekkel volt módomban szót váltani, és hangsúlyozom még egyszer: jelentem, nem szeretnek minket. Nem mint apákat és mint anyákat, nem mint kisgazdákat, szocialistákat, fideszeseket stb., hanem mint politikát nem szeretnek, sőt nem is értenek minket. Ezt azért mondtam el, mert én szerettem volna, hogyha ez a mai vitanap nem rövid távú politiku si pragmatizmust tükrözne megszólalásainkban, hanem időnként talán messzenéző államférfiúi megnyilvánulásokkal is találkozhattunk volna. Nem történt meg. Kívánom magunknak, hogy legyen. Miért mondom ezt? Pusztai Erzsébet megadta bizonyos értelemben az alap hangját ennek a mai beszélgetésnek. Azt mondta, hogy minden a családban kezdődik. Ez axióma. Ő mondta, hogy "nemzet, haza", aztán abbahagyta, s én hozzátettem magamban, hogy igen, ott kezdődik az ember. Egy nagyon átmeneti világban élünk, s ez az átmenetis ég ott van a mindennapjainkban ember minőségünkben. Én azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy beszéljünk arról, hogy kinek mit adunk vagy mit veszünk el, de arról is szót kellene váltani, mert a politika mértékadó tényező egy országban, hogy mit adjunk át. Erről kevés szó esik. Ez a gyerekekkel történő beszélgetésben engem meggyőzőtt, és még egyszer hangsúlyozom, hogy átadjam még a kollégámnak is a szót, azt kívánom magunknak, hogy a napi darálóból egy picit kilépve ezek a parlamenti vitanapok a szellemi tá rsulás ünnepnapjaivá válhassanak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Veér Miklós képviselő úrnak, MSZP. VEÉR MIKLÓS (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ígérem nagyon rövid leszek, hiszen az idő is erre kötelez. Én igazán csak a tartalmát tudom elmondani annak, amit mondani szerettem volna. Fel akartam sorolni és egy kicsit magyarázni azt a Maszlov piramist, ami az emberi szükségletek egymásra épülését mutatja be, erre már nincs idő. Szólni szerettem volna a családoknál a legfontosabb erőforrásról, a pedagógiai erőforrásról, arról a szeretetkapcsolatról, amire igazán építhetnénk. Ugyanakkor egy példát szerettem volna elmondani arról, hogy nemcsak pénzkérdés a családok pedagógiai segítése, hi szen a harmincas években a szüleimet összeadó, eskető pap egy kézikönyvet adott számukra, amiben a legelemibb, a legfontosabb szükséges információkat megkapták és egy jó kis mankó volt arra, hogy egy kezdő család hogyan nézzen a jövője felé. A harmadik, am it még mondani szerettem volna, igen, vannak olyan államigazgatási tényezők - ahogy Kökény Mihály mondta , akik nem igazán fogják fel szerepüket. Egy példát mondanék erre. Választókörzetem egyik városában ki volt írva, hogy amíg a városnak nincs költségve tése, addig a segélyezés szünetel. Ez nemcsak döbbenetes, felháborító, törvénysértő, hanem mindenképp az érzéketlenség iskolapéldája és a felfelé mutogatás tipikus esete, még az a szerencse, hogy ebben a városban az önkormányzatban csak az MSZPs frakció v an ellenzékben. A lényeg, jó lenne, hogyha segíteni nem tudnak az önkormányzatok, akkor legalább ne ártsanak. A mondandóm végére: én azt hiszem, hogy valamennyiünket meggyőzött ez a mai nap, hogy a családpolitika az a terület, ahol lehetséges a kormányzó p ártok és az ellenzéki pártok kézfogása. Én József Attila gondolatai helyett most Váczi Mihályt idézem: "Érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz és te is tiszta, jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled, hogy szép dolgokért élsz és érdemes élned." K öszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak adom meg a szót ötven másodperc erejéig.
