Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
9 talpraállításának végigviteléhez nélkülözhetetlen, kulcsfontosságú az államháztartási reform végi gvitele. Ennek első koncepciója olyan, amit a kormány tárgyal, és azt követően szeretnénk önökkel is megbeszélni: 1996. március 31. Ez különösen fontos az egészségügy, a nyugdíj, az oktatás, az önkormányzatok és a kultúra terén; mint ahogy az is fontos, ho gy az átmeneti időszakra, az új rendszerek beépítésére mindenképpen költségvetési forrás biztosítása is szükséges. Amit még a szíves figyelmükbe akarok ajánlani: ez a szociális feszültségek kezelése. Úgy ítélem meg, hogy súlyos kihívások jelentkeznek, súly os kihívásokkal szembesülünk, különösen az egészségüggyel vagy a nagycsaládosokkal kapcsolatban. Elhangzottak olyan vélemények is ebben az ügyben, hogy amit például az egészségügy terén elhatározott a kormány, azt nem fontolta meg, hogy kapkod, hogy ideod a tángálunk és így tovább. Hangsúlyozni szeretném, hogy igazából az érdemi megoldást az államháztartási reform fogja jelenteni. Azt azonban hadd jegyezzem meg: ez a kormány - és személy szerint én is - vállaltuk kezdettől fogva a folyamatos kiigazítások sz ükségességét. Hadd tegyem még hozzá - szubjektív alapon ugyan, de ez az igazság : csak egy erős kormány engedheti meg magának, hogy ésszerű kiigazításokat alkalmazzon. (Moraj és derültség az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Torgyán József: Akkor nagyon er ősek lesztek!) Hogy milyenek leszünk, Torgyán úr, azt még nem tudom megmondani, de nem leszünk rosszabbak önöknél... (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Az egészségüggyel kapcsolatban csak két dolgot szeretnék aláhúzni. Az egyik az, ho gy amit február 1jén a kormány eldöntött, az tulajdonképpen enyhítést jelent, az ország helyzetének megfelelő, a költségvetési lehetőségeinknek megfelelő enyhítést az egészségügyi kiadások növekedése terén. A másik: mindaz, amit elhatároztunk a múlt csütö rtökön, az már reform jellegű lépéseket is kifejez; mégpedig olyan reform jellegű lépéseket, amelyekkel megpróbáljuk kialakítani a rászorultsági elv érvényesítésének technikáját. Higgyék el nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez sokkal bonyolultabb, min t ahogy ezt gondolják. Ez nem jelszavak kérdése, hanem konkrét és nagyon széles körű szakmai munka kérdése. (15.30) Én ezekkel összefüggésben csak egyet kérek önöktől: hogyha elismerik a kormánynak azt a helyzetét, hogy kényszerpályán mozog - az elért ered mények ellenére is , azt szeretném, hogyha segítenének ezeknek a kihívásoknak a megválaszolásában. Szerettem volna aláhúzni, hogy a kormány elhatározott szándéka a kijelölt irányok mentén való haladás, hogy változatlanul érzékeny az ország egyensúlyi hely zete. És hadd mondjak még valamit: egyszerűen izgatást, vagy zaklatást, vagy heccelést, vagy nem tudom mit jelent, amikor úgy fogalmaznak egyesek, hogy például ez a kormány elsorvasztja az oktatást. '96ban lényegesen többet biztosítunk a közoktatás normat ív rendszerében. Sokkal többet biztosítunk fejlesztési célokra - ez így volt '94ben, '95ben, de '96ban is , mint az előző években. És nem véletlen, hogy mindannak ellenére, amit - a reformokat - például a felsőoktatásban kívánunk tenni, együtt a hallga tókkal és együtt a szakmával, a tanárokkal, nem hogy nem csökkent, hanem növekedett a '95ös őszi tanévtől kezdődően a főiskolákra és egyetemekre beiratkozottaknak a száma. Amivel külön foglalkozik a kormányzat, az a kultúra, az alkotás, a művészet képvise lőinek támogatása. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt két irányban gondolkozunk, illetve két irányban kívánjuk a terveinket kialakítani és megvalósítani. Az egyik: a művészek, a kultúra képviselői számára támogatás és kedvezmények biztosítása. Másfelől, amit a kormányzat tehet, hogy lényegesen javítja a kultúra művelőinek a feltételeit: új színházzal, múzeummal, irodalom házával, hangversenyteremmel és egyebekkel. Mint ahogy érdemben foglalkoztunk a sport- és más területeken kialakult válságok kezelésével is. Én a magam részéről, tisztelt képviselőtársaim, kész vagyok ezekről is véleménycserét folytatni önökkel. Gondolok itt például a közigazgatási reformra, amely megint csak nem szűk pártpolitikai
