Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP):
4923 Legutóbb mú lt év szeptemberében foglalkoztunk a felsőoktatás kérdéskörével, akkor egy országgyűlési határozati javaslatot vitattunk meg, s ennek a határozati javaslatnak három fő kérdésben körvonalaztuk a hiányosságait, és vártuk, hogy ez a törvény, amit most a parla ment megvitat, ezeket a hiányosságokat pótolni fogja. Abban a vitában fölvetődött, hogy nehéz úgy beszélni a felsőoktatásról, hogy még nincs közoktatási törvény, nehéz úgy határozati javaslatot hozni, hogy a modernizációs elképzelések később születnek, kül önös tekintettel az integrációra és a tanárképzésre, és nehéz úgy vitatkozni, hogy a felsőoktatás normatív finanszírozása még nincs kidolgozva. Én tehát ezeket a kérdésköröket próbáltam meg megkeresni és körbejárni a mostani országgyűlési ciklusban, tehát ebben a vitaszakaszban. Mit kellett megállapítanunk? Mire volt idő? A graviditásnak is elegendő kilenc hónap. A közoktatási törvényt párhuzamosan vitatjuk, tehát végső formájában nem tud segítséget nyújtani a felsőoktatásnak jó 40%ot kitevő tanárképzés ré széhez, igaz, hogy a törvény meg sem célozta ezt, hisz egy kormányhatározatban 1997. december 31i határidővel tulajdonképpen még mindig elnapolta a tanárképzés kérdéskörét. Számomra nem egyértelmű, hogy szabade a felsőoktatásnak egy ilyen meghatározó rés zét kormányhatáskörbe utalni, vagy mindenképpen a parlamentnek kellene foglalkozni a tanárképzés kérdéskörével. Megmondom, miért szerettem volna, hogyha a törvény keretei között tárgyalhatunk róla. A modernizációs lépések, ezen belül a felsőoktatási integ rációs elképzelések óhatatlanul érintik a tanárképzés helyzetét. Egyetlenegy aspektusát említeném, nem akarom ismételni, amit Iványi képviselő úr mondott, nem akarom ismételni, amire Bihari Mihály utalt, olyan esetben, amikor az integrációs elképzelések kö zül nem a regionális, hanem a helyi integráció kerül napirendre, mint például Nyíregyháza esetében, akkor pillanatnyilag nem látom tisztán a lehetőségeket. Ha a városimegyei érdeket, a szellemi központ megtartását, a diplomakiadás presztízsét figyelembe véve egy többkarú főiskola mellett voksolunk, eközben a felsőoktatás modernizációs elképzelései, különös tekintettel az ötéves egyetemi szintű tanárképzés belátható időn belüli megvalósítására, tulajdonképpen törvényerőre emelkednek, akkor ez a felsőoktatá si törvény hogyan tudja kezelni azt az ellentmondást, ami röviden így fogalmazható meg: egyetemnek van főiskolai diplomát kiadó joga, főiskolának pillanatnyilag még nincs egyetemi diplomát kiadó joga. Tehát a részletes vitában és a bizottságok által benyúj tott módosításoknál külön gondot kell arra fordítani, erre egyébként Bihari Mihály úr is utalt, hogy a kihelyezett képzésnél, tehát a programkihelyezéseknél, telepített képzéseknél, valamint a törvény által lehetővé tett vagy elképzelhetővé tett többkarú h elyi főiskoláknál az akkreditáció után az egyetemi szintű diplomakiadás megvalósulhasson. (21.30) Ez volt tehát az első gondom, amikor mérleget készítettem, hogy tavaly óta mennyiben sikerült a törvénykezésben előrébb lépnünk. A másik kérdéskör a oktatói bérezés kérdésköre volt. Közismert, hogy a felsőoktatás érdekvédelmi szervezetei minden fórumon megpróbáltak ebben a kérdéskörben eredményt elérni. Vitathatatlan, hogy ebben az évben a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása a G kategória be vezetésével átmenetileg szabályozta ezt a kérdést. Ugyanakkor a törvénytervezet nagyon szűkszavú az oktatók bérezését illetően, csupán egy kormányhatáskörbe utaló mondata van 1997. január 1jétől kezdődően, hogy ki kell dolgozni az oktatók minőségi elvű bé rrendezését, ennek a koncepcióját azonban ebben a törvényben még nem vázolja fel. Miközben nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági helyzetében a költségvetési sarokszámok megállapítása előtt, tehát a költségvetési vita megkezdése előtt kellene ebben a kérdés ben dűlőre jutni. Én azért úgy gondolom, hogy magam minden olyan módosító javaslatot támogatni fogok, bárki nyújtsa is be, amely a felsőoktatásban
