Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ):
4910 Én tudom, hogy nehéz kérdés, azt is tudom, hogy olyan módszer, ami Nyugaton több országban sikeres megoldáshoz vezetett. Miről van szó? Arról, hogy a hallgató potenciálisan hitelképes, hiszen befektet a tanulásával valamibe, ami egy későbbi életszakában gyümölcsöző lesz. (20.10) Ha a hallgató kellő tanulmányi előmenetelt mutat, akkor a hitelt nyújtó bank nem jár rosszul, hiszen a fináncművelet e redményeként a hallgató szellemi tőkéjéből egy fizetés realizálódik, amely fizetés alapot ad arra, hogy a hallgató az elnyert hitelt törlessze. Igen ám, de itt van két probléma. A bank az ismeretlen hallgatót nem kívánja lenyomozni, neki egy biztos fedezet kell, és ezt a biztos fedezetet nem teremtheti meg más, mint az állam, amelyiknek - most nem akarok részletesebb fejtegetésbe bonyolódni - az egyik legfőbb kötelessége, és ha jól csinálja, legjobban gyümölcsöző számítása lehet az, hogy a felnövekvő nemzed ékbe fektet be bizalmat. Mert az állami garancia, amit oly sok célra, rostálandó célra nyújtott és nyújt az állam, úgy gondolom, itt nagyon fontos és kívánatos célra fordítódik. Igen ám, mondják, és már hallom a fenntartásokat, mert próbáltam tájékozódni a fináncvilágban, hogy itt két probléma van. Az egyik probléma az, hogy vajon az állam hajlandóe a banknak megfelelő garanciát nyújtani, erre kell nekünk politikai eszközökkel ráhatni, másfelől - vetik föl a bankosok - az állam nem lesz hajlandó, mert hisz en az állami garanciának nincs fedezete. Itt kell nekünk segíteni, hogy a dolgok összetalálkozzanak. Hogyan? Oly módon, és ez hiányzott, bocsánatot kérek, ez hiányzott az 1993as törvényből, és ezt javasolom most. Olyan törvényt kell alkotnunk, amelyben az állam is biztosítva van. Egy viszontbiztosítás révén. A bank adja a kölcsönt, az állam garantál, és ki garantál az államnak? Mi! Azzal, hogy az államot fölhatalmazzuk arra, hogy a tanulmányok megszakítása, vagy a tanulmányok befejezése után, nem fizetés e setén, adó módjára behajthassa az általa garantált bankhitelt. Gyakorlatilag ez így megy a világon mindenütt, kétségtelen kell egy - mint a világ mozgásához, ki hogy képzeli el, kell egy - kezdő lökés, de ebben, igenis, kezdeményezőnek az Országgyűlésnek k ell lenni, amelyik a folyamatot megindítja, s ez a folyamat - utána már - öntáplálóvá válik. Ennél hosszabb távú hitelezéseket végeznek a bankok, állami garancia mellett, nekünk ráhatással kell élnünk, s e téren kiváló lehetőségeink vannak, amikor olyan pé nzügyminiszterünk van például, aki fenntartotta vezető állását egy pénzintézet élén, és így tovább, nem akarom szaporítani a szót, de e téren igazán a jelenlegi kormányelitnek a lehető legkitűnőbbek a kapcsolatai, szavazzuk mi meg azt, hogy egy ilyen törvé ny megszületése esetén az államot felhatalmazzuk, hogy adó módjára hajtsa be az elmaradó hallgatótól a támogatást. Az elmaradó hallgatót pedig ez a hitel egyfelől csalogatni fogja a jobb tanulásra és a gyorsabb végzésre, másfelől nyomást gyakorol rá az a f enyegetés, hogy adóvégrehajtás útján kell állnia a nemcsak becsületszóra felveendő kölcsönt. Nagyon sok mindent szeretnék mondani, azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy olyan nagy jelentőségű kérdéshez nyúlt a művelődési kormányzat, hogy a dolgot els ietni vétek lenne. Úgy gondolom, hogy a részletes vita során ki fog derülni, hogy hány sebből vérzik a javaslat, amelynek vannak ép elemei, tehát érdemes vele foglalkozni, de csak egészségesként szabad a hallgatóságunkra és az egyetemek oktatóira, a tudomá nyok kutatóira - kvázi - az új jogszabályt rászabadítani, vagy áldást hozóvá tenni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Szabad György képviselő úr felszólalását, soron következik Rajk László a Szabad Demokraták Szövetsége részérő l, őt követi Győriványi Sándor képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót Rajk László képviselő úrnak. RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. A felsőoktatási törvénymódosításnak egy szűk szegmenséről, de elég fontos részéről szeretn ék beszélni, mégpedig a művészeti oktatásról, illetve művészoktatásról. Tulajdonképpen általánosságban azokat a pontokat vizsgálnám, hogy hol illeszkedik a művészoktatás a felsőoktatási törvényben, és hogy hol vannak gondok, illetve hol
