Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
4905 Ha egy ország a televíziózására másfélszer annyit költ majdnem, mint a jövőt meghatá rozó, ma már több mint 120 ezer embert oktató felsőoktatására, ha egy ország feltételek nélkül tudja pazarolni bankkonszolidációra, a harmadik világ szintjénél rosszabbul működő bankok konszolidációjára a százmilliárdokat, de a felsőoktatásától megvonja ez eket a pénzeket, akkor nem valószínű, hogy abból a válságból valaha is ki fog lépni, amelyik válságban ma van. Jellemzésül csak néhány adatot szeretnék erre felhozni. Ha igaz az európai szakirodalom jelzése, Hollandiában 1995ös magyar forintban számítva, egy hallgató évi költsége 2,8 millió forint, Angliában 1,6 millió forint, Svédországban 1,3, Amerikában, ahol pánik van, 9,3 millió forint, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 500 ezer forint, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen 400 ezer forint, Szegeden a JA TEn 420 ezer forint. Azt hiszem, az arányok mindent elmondanak, és lehet hivatkozni arra, hogy mi szegény ország vagyunk. De egyre nem lehet hivatkozni: arra, hogy a felsőoktatáshoz szükséges eszközök, kísérleti eszközök, infrastruktú ra Magyarországon olcsóbb lenne, mint Amerikában vagy Angliában. Ahhoz a fizikai kísérlethez, ahhoz a kémiai kísérlethez, de - uram bocsá'- ahhoz az ókori tanulmány lefolytatásához is azokra a piaci áron beszerezhető könyvekre van szükség, amelyiket Brünnb en, Berlinben, vagy Londonban piaci áron hoznak forgalomba. Hogy lehet tudni ilyen költségvetési terhek mellett, ilyen költségvetési juttatások mellett a magyar felsőoktatást, a versenyt állni a megújuló európai, a megújuló amerikai, megújuló ázsiai felsőo ktatással, ahol - amint tapasztaljuk - kicsit bőkezűbbek a felsőoktatással szemben, mint Magyarország? Miért is mondtam el ezeket? Azért, mert az elmúlt másfélkét évben furcsa gyakorlatot tapasztalok a felsőoktatást illetően. Tessenek elhinni, mint felsőo ktatási dolgozó, nem vagyok irigy egyetlen felsőoktatási intézményre sem, és nem sajnálom a pénzt egyik felsőoktatási intézménytől sem. De furcsa, hogy a költségvetési keretet megkapó egyetemek közül az egyiken tartanak egy pártkongresszust, mindjárt kap a z egyetem 400 millió forintot a veszélyek elhárítására. A másik meghívja a művelődésügyi minisztert és kap 400600 millió forintot egy csarnok megépítésére, és furcsa, hogy elmegy a miniszterelnök egy másik egyetemre és mindjárt a költségvetésből félmilliá rd vagy annál több pénzt adnak oda az esélyegyenlőség alapján. Nem sajnálom esküszöm a pénzt, sőt, ha rajtam múlna, vagy az Országgyűlés ezen félkarján múlna, holnap megszavazná azt a 14 milliárd forintot, amelyikről politikai államtitkár úgy tett említést , hogy ez a legszükségesebb kiadásokra, a legszükségesebb felújításokra is kevés lenne, vagy legalábbis ennyi kellene. De olyan metódussal elosztani a pénzt, bizonyítja, hogy a magyar felsőoktatás milyen katasztrófa, anyagi katasztrófa közepette áll, hogy minden lobbyzási eszközt meg kell ragadnia ahhoz, hogy ne kerüljön csődbe. Hisz a pesti egyetemen - a hallomás szerint - télen nem lehetett vizsgáztatni, mert nem tudták fizetni a fűtést, kikapcsolták a telefont, csak az egyetemen belül lehetett telefonál ni, de már külföldre, vagy az ország másik egyetemére nem, mert nem volt pénz a felsőoktatás megfinanszírozására. Na most azért mondom, hogy azt érzem, hogy e helyett a tudatos átgondolás helyett is, költségvetési összeg átcsoportosítása helyett most egy t örvénymódosítással rendelethalmaz, a paragrafusok káoszának a törvényerőre emelésével próbáljuk meg elhitetni magunkkal, hogy jót teszünk a felsőoktatással. Én ebben nem hiszek, és megint csak tovább folytatnám azokat a gondolatokat, amelyek erre ösztönözt ek, hogy ezeket elmondjam. Én nagyon örülök neki, hogy külön költségvetési normatíva lesz ezt követően a felsőoktatásban a kutatás finanszírozására. Ez talán az egyik legjobb mozzanata ennek a törvénytervezetnek, szociálisan pedig talán az, hogy lakhatási pótlékot fognak kapni az egyetemi hallgatók, és lesz módjuk talán a kollégium hiányában a kevésbé gazdag gyerekeknek is bekerülni egyegy felsőoktatási intézménybe. De mindjárt elszomorít az a megoldás, ahogy a felsőoktatás finanszírozásáról próbál a törvé nytervezet rendelkezni. Mit mond? Azt mondja, hogy az állam a
