Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
4853 Tehát ez a három indok az, amire önök hivatkoztak. Nagyon meglepett minket ez a három módosító indítvány, különösen azért, mert egyetlenegy olyan pontja volt a hétpárti megállapodásnak, amiben minden kormányzó párti kép viselőcsoport és minden ellenzéki képviselőcsoport egyetértett, és ez pedig az, hogy ne csak a képviselőcsoport vezetője szólalhasson fel az ülésen. Ebben teljes volt a konszenzus. Mire megkaptuk a javaslatot, már ez is átalakult, és a két kormányzó pártna k az lett a véleménye, hogy maradjon a jelenlegi rendszer. Be kell látnunk, hogy akik 1994ben ezt a megoldást szorgalmaztuk, nem biztos, hogy jó megoldást szorgalmaztunk, hiszen az élet kikényszerítette. Gombamód megnövekedett a frakcióvezetőhelyettesekn ek a száma, és a frakcióvezetőhelyettesek elmondják mindazt, amit a képviselőcsoport vezetője elmondhat. És ennek valahol örülök is, hogy gombamód nőnek a képviselőcsoportvezetőhelyettesek a parlamentben, mert végül is itt a parlamenti munkában azért kia lakult egyfajta gyakorlat. Én elég nehezen vállalnám el ezt napirend előtti felszólalásban, hogy a kórházfinanszírozási ügyben felszólaljak, mert nyilvánvaló, hogy van erre sokkal hivatottabb képviselőtársunk, aki ezt évtizedek óta csinálja, gyakorolja és sokkal hitelesebben tudja mindezt elmondani. Miért vonjuk meg tőle akkor a lehetőséget? Hát az élet kikényszerítette, jöttek a frakcióvezetőhelyettesek, tehát ez azt jelenti, hogy legcélszerűbb megoldás az lenne, hogyha bárki a képviselőcsoportból, akit a képviselők csoportja megbízott. És nem is igen értem, hogy ettől a hétpárti megállapodástól milyen szándékkal kívánnak eltérni a képviselők, a két képviselőcsoport, amelyik benyújtotta ezt a módosító indítványt. Én magam kapcsolódó módosító indítványt ny újtottam be, annak visszaállítására, hogy minden ülésnap napirendje előtt lehessen napirend előtti felszólalással élni. Fülembe csengenek azok az érvek, amivel engem az SZDSZ képviselői 1993ban meggyőztek. A lényege az volt, hogyha intézményesen nem adjuk meg az ellenzéknek a lehetőséget arra, hogy aktuális politikai kérdésekre reagálni tudjon az Országgyűlésben, akkor meg fogja találni a módját általános vitában, részletes vitában, egyéb útonmódon, ahhoz néhány mondat erejéig beleteszi mindazt, amit ő sz eretne elmondani. Ezért ezt kiküszöbölendő, intézményesíteni kellene egy olyan formát, és én meghajoltam akkor az érvek előtt, és ez a napirend előtti felszólalás és a politikai vitanap. Mind a két kérdésben egyébként a napirend előtti felszólalás alanyi j oga volt a korábbi képviselőcsoportnak is, a mostaninak is, a politikai vitát pedig sikerült elfogadnunk úgy, hogy kisebbségi jog legyen. Ez volt az a bizonyos 40%, képviselő úr, én jól emlékszem rá, hogy benyújtottuk a 40%kal, tehát legyen kisebbségi jog a politikai vita is. Tehát én mégiscsak azt tudom fölhozni, amit önök elmondtak 3 évvel ezelőtt: ha nem intézményesítjük a napirend előtti felszólalást, akkor a képviselőktől nem várható el az, hogy a törvényjavaslatok során a tárgyról beszéljenek, mert a z élet kényszeríti azt ki, hogy aktuális kérdésekben a parlament megtalálja a lehetőséget a reagálásokra. Tessék megnézni, amire Kutrucz Katalin képviselő asszony hivatkozott: 10 nappal ezelőtt az újságban megjelent egy cikk arról, hogy mi a nézettsége a n apirend előtti felszólalásoknak. Ezt nézi a társadalom, ezt a napirend előtti felszólalást. És hiába mondjuk meg a televíziónézőknek, hogy tessék megnézni a törvényjavaslatok vitáját, mert nem értik, mert nem vesz részt a bizottsági ülésen, mert hetekig el húzódnak a törvényjavaslatok vitái, a módosító indítványokat nem látja, nem tudja, hogy a képviselők miről beszélnek, mert nem mondhatja el előtte mindenki a mondandóját. Tehát az a szakma, aki odafigyel a törvényhozásra, az se tudja végigkövetni. A televí ziónéző pedig a napirend előtti felszólalásában egyrészt meglátja azt, hogy aktuális kérdésekben kinek mi a véleménye, és ilyen szempontból - bár mi lemondtunk volna a kétpercesekről a békesség kedvéért , de ilyen szempontból a kétperceseknek az a nagy el őnye, hogy viszonylag rövid időn belül egy rendkívüli ügyben megismerheti egyéb képviselőcsoportoknak is a véleményét néhány mondat erejéig. Ez ahhoz, hogy értékválasztás legyen a következő ciklusban, meg az azt követő ciklusban, ahhoz nemcsak az kell, hog y a pártok a programjaikat szétszórják az utcán, és elolvassák vagy nem, hanem az itteni gyakorlatunk értékrendjéből is tudjanak pártok között különbséget tenni. Ezért én ragaszkodnék ahhoz, hogy minden ülésnapon napirend előtti felszólalás legyen.
