Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 12 (189. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
4786 Következménye pedig az, hogy az eltérő szabályozások okán és következtében verseny indult meg a társadalombiztosítás és az adóhatóságok között, hogy melyik tud előbb foglalni, lásd Bé késcsaba, PMSCt tudom mondani a közelmúlt történetéből, s a világ legnevetségesebb dolga az, hogy a PMFC, vagy korábban PMSC, hadd legyek ennyire lokálpatrióta, játékosai a tb által zárolt mezekben pompáznak a magyar NBI mezőnyében. De ugyanez vonatkozik több kis egyesület mezeire, futballcipőire, székeire, és így tovább. Most lehete, vagy tudjuke vizsgálni azt, hogy mely egyesületnél történt önhiba, vagy melynél nem? Szerintem nem. Van olyan egyesület, nagy egyesület Magyarországon, amely a költségvetés ébe be sem tervezi eleve az adó- és a tbjárulékot. Azonkívül, hogy mélyen elítélendő, nem tudom, ki nézi el nekik. Ugyanakkor, a legkisebb egyesületek is nagyon félve legalább próbálnak valamit csöpögtetni azért, hogy annak az elemi kötelezettségüknek, a Btk. árnyékában, hozzá kívánom mindig tenni, eleget tegyenek, amelyeknek erőn felül tudnak csak eleget tenni. Én azt gondolom, hogy három lábon kell állni a magyar sport új helyzetét biztosító gondolkodásnak. Az egyik feltétlenül a tulajdon kérdése, amelyr ől szóltam, a tulajdonhoz jutás. A piacgazdaság elemi feltétele az, hogy tulajdonnal rendelkezzék valaki, úgyhogy a gazdasági élet majdnem minden területén ennek a lehetőségét biztosítottuk, eddig nem, a sporttörvénnyel, most az összes kritikai észrevétell el együtt, ami itt elhangzott a tulajdonhoz jutás feltételei körül, valószínűleg a tulajdon lehet az egyik sarokköve a magyar sport megújulásának. A második ilyen sarokkövét az adórendszer, a társadalombiztosítás rendszerében elfoglalt helynek tulajdonítom . A harmadikat pedig a költségvetési tartozások teljes újragondolásának. És akkor, és csak akkor mondhatjuk el, hogy az állam míg lebontja önmagát a sportban, megtett mindent annak érdekében, hogy a sporttörvény végrehajtásának elemi feltételeit biztosítja , garantálja, és akkor itt húznánk egy vonalat, és azt mondom, hogy innen pedig, aki ennek nem tud megfelelni, ilyen kedvező feltételek után sem, az alkalmatlan arra, hogy sportot szervezzen, vezessen, annak, vagy abból éljen. Köszönöm a figyelmüket. (Szór ványos taps a bal és a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Kétperces észrevételre megadom a szót Rusznák Miklós képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgy űlés! Nagy figyelemmel hallgattam Toller képviselőtársam hozzászólását, és nagymértékben egyetértek, különösen az utolsó mondataival. Említette, hogy kis egyesületek fizetgetnek, mert félnek attól a büntetéstől, amit említett, a Btk. bizonyos paragrafusait ól. De talán honnan örököltük ezt, hogy idézzem megint csak a mondását, hogy gondolkodásunkon változtatni kell? Ha állami cégek, állami vállalatok sem fizetnek tbt és APEHjárulékokat, akkor a kis egyesületek, vagy nagy egyesületek is megteszik azt, amit sokan eljátszanak ma ebben az országban. Úgy gondolom, hogy mindenképpen azok a gondolatok, amiket Toller László képviselőtársam elmondott, megszívlelendők, és nekünk képviselőknek ilyen irányban kell gondolkodni, amikor ezt a sporttörvényt jobbá, vagy épp en elfogadhatóbbá akarjuk tenni. Egyetértek azzal is, hogy a sporteszközök vásárlásánál, amit a sportolók és a sportot szeretők vásárolnak, a különböző adó- és áfabevételeket vissza kell juttatni, vissza kell csöpögtetni a sportegyesületeknek. A társadalm igazdasági környezet, amiről szólt, véleményem szerint, abban megegyezhetünk itt, én azt hiszem, ebben nem volt vita köztünk, hogy egy ország gazdasági költségvetése soha nem kerülhet olyan súlyos helyzetbe, hogy a sport hátrányba kerüljön bármilyen formá ban a finanszírozás területén. Mert ennek későbbi egészségügyi és bármilyen vonzata is lehet, amit ma mindennapjainkban megtapasztalunk.
