Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
4754 névtelenségét, azzal együtt, hogy bennem fölvetődött első pillanatban és ezért is válto ttunk szót, hogy kelle, meg kelle örökíteni a hóhérok emlékezetét is. (21.20) S úgy érzem, hogy - bár jobb szeretném nem tudni, hogy ők voltak, és azt, amit tettek - ebben az időben, amiben mi vagyunk, s akik számára ez a törvény készül, akit valamilyen módon morálisan és politikailag orientál ennek a Háznak a döntése, azok bizony erről sem feledkezhetnek meg. Nem történhetett meg, ahogy Sándorffy Ottó előbb Gellért Kis Gáborra mutathat, de vélhetően mindannyiunkra gondolt, nem történhetett volna meg az, amiben mi most együtt vagyunk, ha nincs, aki harcoljon, komolyan vegye a magyar nép valóságát, és nincsenek olyanok, akik ezzel a valósággal szemben egy külső erőszak késztetésére gyilkossá legyenek. Ebben az értelemben én támogatom némi módosítással, s am ennyiben erre mód nyílik - nem tudom, hogy pontosan a Házszabály mit ír elő, ebben még tájékozatlan vagyok, talán bizottsági módosító, kapcsolódó módosító indítvány keretében, szeretném kiegészíteni Kőszeg Ferenc javaslatát, de ez majd kiderül, hogy nyílik erre mód. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat eredeti gondolatfölvetőihez, de valójában Nagy Imre miniszterelnök úr emlékéhez is csak a megbékélés gondolata lenne a méltó. Valójában nekem nagyon tetszett annak idején, hogy egy hatpárti törekvés jelent meg, é s nagyon sajnálom, hogy ez, ha már kiderült, hogy nem fut végig, akkor a törvény mégis végig akar futni a maga útján. Ebből így azt gondolom, hogy csak sebek lesznek mindkét fél számára. A vértanúknak az a sorsa, hogy meghalnak, és a hóhérok tovább élnek. S ebben az ügyben a hóhér általánosan, szimbolikusan értendő. Azt hiszem, hogy nemcsak arra a néhány túlélőre kell gondolni... Köszönöm szépen, ez nem a "vizetkérekfelszólalás" most. Tehát nemcsak arra a néhány emberre kell gondolni, aki annak idején még aláírta azt, meg ezt csinálta, meg azt csinálta. A hóhér kategóriába beletartozik talán mindenki, aki valahol és valamikor az élete folyamán helyeselte azt, ami Nagy Imrével történt. És itt egy kicsit vitába bonyolódom - bár talán nem lesz ez egy igazi vit a - Pilátus említett szerepével kapcsolatban. Bár nem akarok egy tanult teológussal parlament színe előtt hitvitát kezdeni, de azt gondolom, hogy Jézus ügyében sem érdemes Pilátust bűnbaknak föltüntetni, nem ő az, aki itt a főszereplő. Ebben az esetben sem az aláírók, a ténylegesen elítélők az igazi főszereplők. A teológia azért azt gondolja, hogy Krisztus haláláért a bűnös emberiség valamiképpen, és ez kereszténykörökben azt jelenti, mi mindannyian felelősek vagyunk. S ami hiányzik a mai társadalomból, itt ebből a parlamentből is, hogy átérezné kiki a maga saját felelősségét ebben az ügyben, és ezért érzem idejekorán nemcsak a módosítást, hogy tegyük be a bűnösöket, hanem az egész csomagot. Itt félek, hogy elnök úr megró, mert áthágom az általános és részl etes vita kereteit, de valóban nagyon nehéz itt megtalálni a határvonalat. Esterházy Pétert - aki nem vádolható a Kereszténydemokrata Néppárt különös szimpatizálásával - szeretném idézni, aki ugye úgy mondja, hogy: "Kiki maga keresse meg magában a kommuni stát, és ne kommunistázzunk úgy általában." Amíg ez a katarzis nem zajlik le Magyarországon, addig nem érdemes sem a hóhérokat, sem a vértanúkat emlegetni és törvénybe foglalni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzes sy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.
