Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
4752 javaslatainak a megtételében, s ha valaki szándékolatlanul megbántotta volna önt, akkor én elnézést kérek az MSZPfrakció nevében. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Mivel további felszólaló nem jelentkezett, a vita e szakaszát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita második szakaszát megnyitom az ajánlás 4. é s 5. pontjainak megfelelően. Szeretném jelezni, hogy az előbbi pont keretében nagyrészt a 4. pont körül folyt a vita. Megkérdezem, kíváne szólni valaki a vita e szakaszában? Megadom a szót Kőszeg Ferenc képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. KŐSZE G FERENC (SZDSZ) : Elnök úr! Tisztelt Ház! Mint közismert, a Szabad Demokraták Szövetsége nem értett egyet ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésével. Nem értett egyet azzal, nem ért egyet azzal, hogy történelmi nagyjaink, mégpedig közelálló nagyjaink em lékét törvényben örökítse meg a tisztelt Ház. (21.10) Mert hogyha erre kerül sor, és ez a részletes vita is, tehát az általános vita természetesen méginkább, de a részletes vita is azt bizonyította, hogy bármennyire is ünnepélyesen és bármennyire is valam iféle nemzeti egység nevében próbálunk ilyen törvényjavaslatokat előterjeszteni, óhatatlanul fellángol körülöttünk a politikai vita, Gellért Kis Gábor felszólalása csak igazolta ezt. Fellángolhat a vita akár egy Kossuth emlékét megörökítő törvény körül is, hiszen Kossuth, hiába 150 éves az esemény, amely Kossuth nevéhez elsősorban kapcsolódik, természetesen Kossuth neve is lehet politikai jelkép. És méginkább, természetszerűen Nagy Imre neve. Ha arra gondolunk, hogy milyen veszélyei vannak az ilyenfajta tör vényben való megörökítésnek, akkor nemcsak arra érdemes emlékeznünk, hogy ez az Országgyűlés Kossuth emlékét foglalta törvénybe, hanem arra is, hogy Sztálin emlékét is törvénybe foglalta. Tehát azt gondolom, hogy a történelmi nagyságok attól elevenek, hogy igenis van körülöttük vita, történészi vita is és politikai vita is, és semmi értelme nincs annak, hogy történelmi tanulságok törvénybe legyenek foglalva, és ilyen módon a kikezdhetetlenség aurája vagy bazaltja vegye őket körül. Hogy ennek ellenére mégis módosító indítványt terjesztettem be, azt mindenekelőtt az a gyakorlatias meggondolás indokolja, hogy nyilvánvaló az, hogy a beterjesztők és a beterjesztő frakciók a maga többségével képes arra, hogy a törvényt keresztül vigye, és hogy ez elfogadott törvén yként jelenjen meg a magyar törvénytárban. Márpedig, hogyha van törvényünk amely Nagy Imre és mártírtársai emlékét megörökíti, akkor azt gondolom, hogy ebből a törvényből nem hiányozhat a másik oldalnak az említése. Nem sorscsapás és természeti katasztrófa végzett Nagy Imrével, nem sorscsapásból volt az, ami a forradalmat leverte, ebben emberi bűnök, emberi gazság is jelen van. Azt gondolom, hogyha a holocaust áldozatairól beszélünk és rájuk emlékezünk, akkor ehhez a történethez is hozzátartozik, és nem leh et nem hozzátenni azokat az erőket, amelyek a holocausthoz vezettek, és azokat a személyeket akiket ezért felelősség terhel, nemcsak külföldi személyeket, hanem azokat, akik a deportáláshoz vezető törvényeket hozták, azokat, akik a deportálást végrehajtott ák, és így tovább. Ezért azt gondolom, hogy ez a törvény úgy teljes, hogyha megemlékezik azokról és megemlékezik azoknak a nem múló erkölcsi felelősségéről, akik a vétkesei voltak annak, ami történt. Nincsenek mártírok hóhérok nélkül, nincsenek áldozatok a zok nélkül, akik meggyilkolták őket. A szünetben néhány szót váltottunk Donáth László képviselőtársammal erről a módosító javaslatról, és ő eszembe idézte azt, amire magamtól nem gondoltam volna, hogy az apostoli hitvallásban is szerepel Pilátus neve, benn e van a krédóban Pilátus neve, és ő mondta azt, hogy a gondolatnak ezzel a részével tökéletesen egyetértek, hogy az üdvtörténethez hozzátartozik a gonosz említése is. Tehát
