Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Személyi javaslat: - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
4742 Én nagyon örülnék, ha alkalmasint az Országgyűlés értesülne arról, hogy nem lehete ezt más módon megoldani. Úgy, ahogy Szlovákia és Csehorsz ág megoldja, ahol elég szerény autópályahálózatra olyan kötelező díjtételeket állapítottak meg, ami az ország állampolgárai számára nem jelent nagy terhet, akik egész évben használják ezt, és az alkalmi használók, uram bocsá' a turisták számára is megfize thető, de mindenesetre sokkal közelebb áll ahhoz a koncepcióhoz, amit a tárcától is kidolgozott elgondolások tartalmaznak. Tehát én megvizsgálni javasolom e vonatkozásban is a tarifapolitikát. Azonban igazából véve itt a tömegközlekedést preferáló tarifák ügye az elsősorban ugye a városokra vonatkozna, vagy talán kiterjesztve az elővárosi közlekedésre. Itt csak azt lehet megállapítani, hogy ez a tarifapolitika szerencsétlen, vagy ha erősebb szót használok, akkor katasztrofális. Tudom azt, hogy pillanatnyila g jelentős szubvenciót kap egy vasúton utazó. De mégis azt látjuk, hogy a lakosságra nehezedő terhek növekednek, ezzel csökken a tömegközlekedési járművek kihasználtsága: legyen az vasút vagy villamos, vagy városi autóbusz. Így a csökkenő kihasználás növel i a ráfizetést, és még jobban az autók felé tereli mind városon, mind városközi forgalomban az utazási szokásokat. Nagyon kevés történt eddig a kedvezmények megvizsgálása és biztosítása terén, és még kevesebbet látunk a városi forgalom tömegközlekedés felé terelése ügyében. Itt van egy olyan megfogalmazás is a közlekedési koncepcióban, amivel nem tudok egyetérteni, és ellentmond az itteni ajánlás 17. pontjában foglaltakkal is. A közlekedési koncepció úgy fogalmaz - idézem - "Törekedni kell a tömegközlekedés részaránycsökkenési ütemének mérséklésére". Vagyis elfogad egy olyan tendenciát, amit én azt hiszek, hogy nem kellene elfogadni, tehát az, hogy mindenképpen csökkenni fog a tömegközlekedési részarány, számos európai nagyváros példája azt mutatja, hogy ez a tendencia megfordítható, már meg is állt. Miniszter úr jól ismeri Strasbourg példáját, ahol a most üzembe helyezett zárt pályás városi villamos nagyon nagy mértékben enyhítette a városi közlekedés problémáit és nagyon népszerű, és ha nem is túlzsúfolt, d e meglehetősen frekventált. Tehát csatlakozva az előttem szóló képviselő véleményéhez, én úgy gondolom, hogy föltétlenül a városi tarifapolitikával megoldandó nagyon sürgősen az, hogy kapcsoljuk be a városi közlekedésbe azt, amit a koncepció csak vizsgálni tervez. Mégpedig azt, hogy hogyan lehet bejáró forgalmat a túlzsúfolt utakról a vasútra visszaterelni. De amennyiben a vasútjaink lassúk, gondoljunk az EsztergomBudapest világméretű negatív rekordra, hogy ott a 40 vagy 60 kmt mennyi idő alatt teszi meg az a vasút. De ha arra gondolunk, hogy milyen a közbiztonság ezeken a vasutakon, milyen a tisztaság állapota, ráadásul mégiscsak a jövedelmi viszonyokhoz képest meglehetősen drágák, akkor attól tartok, hogy a dicséretes szándékból, ami a koncepcióban szere pel, ami az ajánlásban szerepel, nem nagyon lesz semmi. (20.20) (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) És itt külön javasolnám miniszter úrnak és tárcájának a BudapestEsztergom vasút átépítésének megvizsgálását, illetv e tudom, hogy vannak erre vonatkozóan tervek, koncepciók, de ha valaki - mint én is - a piliscsabai katolikus egyetemen is tanít, és látja, hogy a diákoknak vagy a tanároknak mennyi időt jelent a 25 kmes távolság megtétele, és ha arra gondolunk, hogy ez e gy fontos elővárosi vonal, a városi terjeszkedés kívánatos iránya, ha itt meg akarjuk oldani azt, hogy a lakosság ne az így is túlzsúfolt, életveszélyes úton torlódjon, akkor ez a vasút nagyon gyorsan átépítendő. Tehát egészében véve én attól tartok, hogy a tömegközlekedés elsőbbségéről sokat beszélünk, de keveset teszünk érte, és még a városi villamosok esetében is inkább megszüntetés történt az elmúlt pár évben is, semmint fejlesztés, bővítés. És ami egyértelműen elvetendő, az, hogy a városi tömegközleked ési vonalakon a járatokat ritkítják ahelyett, hogy sűrítenék, ez megint csak a vonzóbbá tétellel ellentétes, tehát egy ördögi körben mozgunk, a tarifa egyre drágább, a járatok száma egyre ritkább, és így sokan inkább választják azt, hogy kényelmesen ülnek autójukban, most már sokszor léghűtéses vagy légkondicionált autójukban a dugókban, mintsem a tömegközlekedést választanák.
