Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - A nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős, állami tulajdonú társaságok körének meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
4657 nem volt, nem nehezítette a munkát . Nem ódzkodtam attól, hogy a 6 párt jelöltjei kihordják a papírokat és beavatkoznak folyamatban lévő ügyekbe, rontják az üzleti esélyeinket. Nemrégiben is találkoztam a felügyelőbizottsággal, és egy nagyon értékes beszélgetés volt, a munkát segíti. Tehát, ehelyütt akkor szeretném ismét javaslatomat megtenni a távollevő frakcióvezetők és a jelenlevő frakcióvezetőhelyettesek számára, hogy a lehető legsürgősebben, mondjuk a jövő héten, folytassunk le egy egyeztetést, és álljon fel végre a bizottság. Ha lehet séges egy gyors szavazással még a nyári szünet előtt ezt meg kellene oldani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm miniszter úr javaslatát. Tisztelt Országgyűlés! É n pedig javaslom, hogy térjünk vissza a napirendi ponthoz, és hallgassuk tovább az előzetesen jelentkező képviselőket. Ivanics István úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, következik, és szólásra készül Rott Nándor úr, a Független Kisgazdapárt rés zéről. Megadom a szót Ivanics István úrnak. (12.00) IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő beterjesztett javaslat mindannyian tudjuk, hogy bizonyos késést szenvedett. A kereszténydemokraták szempontjából talán sokkal lényegesebb dolog az, hogy a privatizációt és a privatizációs lehetőségeket vizsgálva szembetűnő az a mindmáig fennálló hiányossá g, hogy a privatizációból visszamaradó, illetve a tartós állami tulajdonban maradó vállalatok körét nem tudjuk ma, hogy milyen szervezet fogja igazából tulajdonosi szempontból ellenőrizni, illetve a működését segíteni, felügyelni. Az előttünk lévő vállalat ok, amelyeket privatizációs szempontból kormányzati felügyelet alá kívánunk helyezni, ezzel természetesen egyet lehet érteni. Az más kérdés, hogy ezeknek az eladása a jelenlegi helyzetben szükségese, célszerűe, és egyáltalán megoldhatóe jelentős vesztes égek nélkül. Álláspontunk szerint, például a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. privatizációja a jelenlegi energiaválságos és az ország energiahelyzetét valóban mindannyian a bőrünkön érezve egy privatizációs akcióba, egy eladási akcióba menni úgy gondolom, hogy veszélyes és meg kellene ezt fontolni, hogy egy későbbi időpontban visszatérve ennek vizsgálatára, célszerűségére, úgy gondolom, hogy az ország teherbíró képességét reálisabban figyelembe véve, talán más álláspontra jutnánk. Szeretnék két céggel foglalkoz ni: itt az Ikarus Rt.t és a Rába Rt.t emelném ki ebből a sorból. Egy olyan területet érint, amely azt hiszem a XX. és a XXI. századnak is egy meghatározó területe, ugye a közlekedés, a közlekedés feltételeinek a biztosítása, és ebben való hatékony magyar részvétel. A jelenlegi helyzetben mind a két cég igen kritikus állapotban van. Úgy gondolom, nem tudtuk elérni az elmúlt hét év alatt azt, hogy egy olyan húzóágazatban, mint a járműgyártás, ez a két neves és komoly hagyományokkal rendelkező cég elnyerje a z őt megillető helyet a magyar és az európai gazdaságban, az európai munkamegosztásban. Különös figyelmet kell szentelni erre a területre, hiszen, ha kivonulunk, és különösen a nagy járművek gyártásában olyan hátrányba kerülünk, hogy kiszolgáltatottá válun k teljesen a nagy szállítóeszközök szempontjából, akkor ez szintén torzulásokat hozhat a magyar kereskedelmi mérlegben és egyáltalán a gazdálkodásunkban. Ugyanígy van ez a vegyiparral is. A Tiszai Vegyi Kombinát talán az utolsó olyan vár, ahol igazából az ország stratégiája épülhet egy ilyen vegyipari együttműködési lehetőségre, amelyet a Tiszai Vegyi Kombinát hordoz magában, és ha figyelembe vesszük azt, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok köre igen szűk, és igen alacsony az állami részvét el ezekben a cégekben, és az úgynevezett aranyrészvény sem működik olyan formában, mint ahogy azt sokan gondolták ennek a köztudatba dobásával, akkor látjuk, hogy a magyar gazdaságban egy olyan
