Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Az egyes köztartozások behajtásával öszefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
4639 nem lesz tartható ez a különbség. A szociális, társadalombiztosítási és egyéb rendszerek szinkronizációja további hosszabb asszimilác iós időszakot igényel. Ezt még egy darabig el lehet viselni, tudunk manőverezni, mint Magyar Köztársaság. Azonban a munkaerővándorlással szemben nem fogunk tudni védekezni. Tehát ha nem akarjuk azt, hogy Magyarországon kiürüljön a munkaerő kínálata, akkor ezt tovább nem lehet hasonló módon fenntartani. Nem lehet a reálkereseteket csökkenteni, mert ennek az lesz a következménye, hogy valóban nem teremtődik meg a befizetésekből a társadalombiztosítási és egyéb közkiadások fedezete. Az lesz a következménye, a mit tapasztalunk, hogy a munkaerő átvándorol a feketegazdaságba, és ott már bizony a legügyesebb pénzügyminiszter vagy adóhivatal sem képes utolérni. Azokat az értékeket, a megtermelt értékek utáni befizetéseket nem képes realizálni, amit nyilván a közfel adatok ellátása miatt a társadalombiztosításnak és az államnak is feltétlenül be kellene hajtania. Tehát a törvényjavaslatban ezt a rókafogta csuka helyzetet valami módon megpróbálja a kormány feloldani. Mégpedig oly módon, hogy szigorítja a köztartozások behajtásának feltételeit. Mondom, egyetértenénk ezzel, hogyha ezek a köztartozások nem lennének ilyen képtelenül magasak. Ezek azért olyan képtelenül magasak, mert a munkabérek ilyen képtelenül alacsonyak. Hogyha a köztartozások behajtása szigorításának a z útjára lépünk, ami szükségszerű, meg elkerülhetetlen - tehát nem is nagyon tiltakozhatunk ellene , akkor mérlegelni kéne, hogy ennek nem az lesze a következménye, hogy további elvándorlás következik be, a teljesítmények a jelenleginél is nagyobb mérték ben a feketegazdaságban jelennek meg. Ennek kezelésére - mindenféle szándék és szándéknyilatkozattal szemben - az elmúlt két évben semmi sem történt. A második problémánk az elénk terjesztett törvénymódosítási javaslattal kapcsolatban az, hogy nem szektors emleges vagy - másképpen fogalmazva - diszkriminál a gazdasági élet különböző szereplői között. Nem azonos szigort érvényesít a gazdaság minden szereplőjével szemben. Ennek az lesz a következménye, hogy miután a gazdaság hihetetlenül rugalmas és minden par lamenti, törvényhozói és kormányzati szándék ellenére - hála a jó Istennek - működik és öntörvényűen működik, megint csak az lesz a következménye, hogy azokról a területekről, ahol a szigor szigorúbb lesz át fog vándorolni mind az anyagi tőke, mind a humán tőke arra a területre, ahol kevésbé szigorúak ezek a behajtási követelmények. A harmadik problémánk a törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy tulajdonképpen a 24 milliárdos tbkintlévőség behajtásából 20 milliárd többségű állami tulajdonú vállalatokra vo natkozik. Miért nem élt eddig a társadalombiztosítási önkormányzat a behajtás, a csődtörvény adta lehetőségekkel. Azért, mert nem akart saját kenyéradója, a mindenkori kormány kezébe harapni. A mostani társadalombiztosítási önkormányzat elkötelezett - szem élyi meg egyéb összefüggések miatt - a jelenlegi kormánynak. Hogy várható el, hogy az állammal szemben állami tulajdonú, többségi tulajdonú vállalatokkal szemben kezdeményezzen csődeljárást, még ha ez számára hasznos is lenne, hiszen politikailag is, meg g azdaságilag is kötődik hozzá. Tulajdonképpen itt a 24 milliárdból 20 milliárdot az állam zsebéből terveznek átrakni - az egyik zsebéből a másik zsebébe. Arra természetesen az államnak joga van, hogy kotorásszon saját zsebében. De egy fillérrel több nem les z attól, hogy a bal vagy a jobb zsebemben szerepel ez a 20 milliárd forint. Tehát tulajdonképpen itt a hihetetlenül nehéz helyzetben lévő kormány és kormánypárti képviselő kétségbeesett kísérletéről beszélhetünk, amely megpróbálja ezt a dilemmát feloldani, de véleményünk szerint - a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint - ez a megoldási kísérlet több veszélyt rejt magában, mint amennyi haszon várható tőle. Addig, amíg az alapkérdéseket nem rendezzük, tehát nem dönti el a törvényhozás vagy a kormány, hog y a munkajövedelmek mily mértékben tükrözzék nem az európai átlagot, hanem a teljesítményhez viszonyított európai átlagot, és nem erre tervez és alapít társadalombiztosítási és egyéb közterheket és behajtásokat, addig ez a kérdés megoldhatatlan. Addig ez a törvényjavaslat hiába jószándékú, hiába üdvözlendő a Magyar Demokrata Fórum részéről, mint egy újabb kísérlet.
