Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 11 (188. szám) - Az egyes köztartozások behajtásával öszefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY, a Fidesz
4636 fölhalmoztak, az csökkenjen. Ez szerintünk is nemes és támogatandó cél. És a FideszMagyar Polgári Párt ezt támogatja. Azonban a törvényjavaslat nem pusztán ennek a kérdésnek a körét érinti. Két csoportra választanám azokat a problémákat, amelyek a törvényjavaslattal kapcsolatban fölmerültek. Az egyik magáról a konkrét törvényjavaslatról szól. Erről az előttem szóló Rubovszky György azt hiszem, hogy korrekt és szemléletes példát hozott, hogy milyenfajta - úgy ítélhető meg , hogy állami túlkapásról van szó a törvényjavaslatban. Valóban az a fajta diszkrimináció, ami ebben a törvényjavaslatban megjelenik véleményünk szerint sem járul hozzá ahhoz, hogy az ingatlannyilvántartást rendbe tegyük, és nem járul hozzá ahhoz, hogy az állampolgárokban az állam intézményeivel szembeni felelősségérzet az erősödjön. Ezek olyan problémák, amelyeket azonban lehet orvosolni, a törvényjavaslat módosítására lehetőségünk van, szerintünk ezt meg is kell tenni. Úgy ítélem meg azonban - egy második problémakörre áttérve , hogy a társadalombiztosítás kintlevőségének behajtása és ennek az erősítése, megerősítése csak egy folyamat végeredménye. Hiszen ne leplezzük el, hogy itt olyan problémákról van szó, amelyekről nem önmagában a társadalombiztosítá s tehet, nem arról van szó, hogy ezek a problémák azért álltak elő, mert az alapok nem hajtják be ezeket a kintlévőségeket. Hadd emeljek itt ki két problémakört. Az egyik, amelyről mindenképpen szólnunk kell - ha a tb kintlevőségeiről beszélünk , ez a tbjárulékok nagysága. Európai méretekben is példátlanul magas az a tbjárulék, amely ma Magyarországon költségként jelenik meg. Ez az élőmunka költségeit horribilis nagyságúra növeli. A kormány ebben a tekintetben több dolgot ígért hivatalba lépésekor, azonb an érdemi lépések eddig sajnos nem történtek. Ma a vállalkozók többsége számára a társadalombiztosítási járulékok azok, amelyek a legnagyobb terhet jelentik, emellett szinte eltörpülnek azok az adóterhek, amelyeket pluszként kell befizetni a vállalkozóknak , és a kormány - említsük meg ezt kritikusan - az elmúlt két évben ezen a területen érdemi előrelépést nem hajtott végre. Egyetlen egy problémakezelést próbált a kormány alkalmazni, ez pedig a reálbércsökkentésnek az eszköze volt. A kormány nem a tbjárulé kot csökkentve próbálta az élőmunka terheit csökkenteni, hanem a reálbércsökkentés eszközét, az inflációt alkalmazva próbálta a bérköltségeket alacsonyabb szintre nyomni. Ez azonban a vállalkozók számára érdemi tehercsökkenést nem jelentett. (10.10) A mási k problémakör magát a tbalapokat érinti. Ebben a Házban nagyon sok kritikus hozzászólás hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a társadalombiztosítási alapok jelenlegi kezelése nem teszi lehetővé azt, hogy az a hiány, amely évről évre 4050 milliárdos nagys ágrendet képez, érdemben csökkenjen. Nem arról van szó, tisztelt Ház, nem azokról a konkrét esetekről, amelyeket valamennyien ismerünk, CM Klinikák 150 millió forintjáról, az arculattervezésre elszórt öttíz millió forintokról. Nem arról van szó, amik jogg al irritálják szerintem is a közvéleményt, hogy a tbönkormányzatok, az alapok egyik legfontosabb feladata az lett, hogy a megyei székházaikat megduplázzák, vásároljanak ilyen ingatlanokat, azokat felújítsák, és új székházakat hozzanak létre. Ezek a problé mák valóban súlyos gondok, és az adófizetők pénzét és a közpénzek elherdálását jelentik. Az igazi bajok strukturálisak, rendszerbeli problémák. Az Állami Számvevőszék időről időre a tbalapok zárszámadását és az alapok következő évi költségvetését vélemény ezik. Ezek a vélemények szinte minden esztendőben rámutattak arra, hogy ezek a bajok rendszerbeli problémát jelentenek. Hadd idézzem föl az előttem fekvő '94es zárszámadásról szóló ÁSZjelentést, ahol az Állami Számvevőszék az összefoglaló jelentésben áll apítja meg azt, hogy a kifogásolt alaphelyzet, a hiány újratermelődése nem változott érdemben, a jelzett rendszerbeli gondok pedig nem oldódtak meg. Ugyanez köszön vissza abban az 1996os költségvetési véleményezésben, amelyet, azt hiszem, hogy valamennyi képviselőtársam ismerhet. Ezek azok a gondok véleményünk szerint, amelyek azt a fajta hiányt előteremtik, amellyel minden évben meg kell küzdeni, részben a tbönkormányzatoknak és nagyobb részben, sajnos, az
