Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BENKŐ ANDRÁS (MSZP):
4588 Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közoktatási törvénymódosítás olyan szeletéről szeretnék beszélni, amiről kevés szó esett: a kollégiumokról. Amikor a kollégiumokról szólok a közoktatási törvény szükségessé vált módosítása kapcsán, akkor egy olyan intézménytípusra, illetőleg annak problémáira kívánom ráirányítani az önök figyelmét, amely egyre növekvő társadalmi fontoss ága ellenére ritkán kerül reflektorfénybe, s amelynek szabályozása az iskolarendszer átalakulását mintaként követve nem mindig veszi figyelembe az oktatásnevelés ezen területének sajátosságait. Az iskolával szembeni társadalmi elvárások általában kialakul tak, sőt, lévén valamilyen fokon mindenki érintett, az iskola működésének sok kérdése is közismert. Jóval kevesebb viszont az információ a kollégiumról és a róla kialakított kép, ha egyáltalán szóba kerül ez a téma, az átmeneti szálláshelytől a tudományos műhelyig igen széles skálán mozog. A kollégium szerepének újraértékelése nem jelent meg igazán sem szakmaitudományos, sem irányításifenntartási megközelítés szintjén. Igaz viszont, hogy a törvényi szabályozás első, a szakma által folyamatosan szorgalmazo tt lépései megtörténtek. Mi a kollégium társadalmi szerepe? A kollégiumok klasszikus formációja mára gyökeresen megváltozott. Amíg a hajdani iskolacentrumok, például Debrecen, Sárospatak, Pápa, többségében bentlakó diákokkal, egyegy országrész oktatásos, tudományos, kulturális műhelyei voltak, addig ma a középfokú oktatás általánossá válásával és a megfelelő intézményhálózat kiépülésével ez az iskolatípus a diákok mintegy 7080 százaléka számára helyben vagy utazással elérhetőek. (21.00) A kollégiumok társ adalmi szerepe abban áll, hogy a tudáshoz jutás esélyét biztosítják azoknak, az ország körülbelül 3000 településének túlnyomó többségét kitevő kistelepülésen élő gyermekeknek, akiknek lakóhelyén vagy annak környékén a megfelelő szintű iskola nem áll rendel kezésre, illetőleg akiknek a továbbtanulása a család szociális körülményei között nem biztosított. Míg az általános iskolai korosztálynál a családból való iskolába járás feltételeinek megteremtése az elsődleges cél, addig középfokon a magyarországi települ ésszerkezetből adódóan körülbelül 80 ezer diák számára a kollégium hosszabb távon is az egyetlen esélyt jelenti a továbbtanulásra, ezzel születési pozíciójának meghaladására. Ehhez kapcsolódik az a fontos, a szabad iskolaválasztás követelményét szolgáló fe ladata is, hogy a kis létszámú képzést megvalósító iskolákat - speciális szakképzés, művészetek stb. - az ország bármely területén élő, követelményeknek megfelelt diák számára elérhetővé tegye. Ugyanakkor a kollégium nem működhet egyoldalú diákszállásként, mert ezt akár egy albérleti támogatási rendszer is meg tudná oldani, hanem mindent el kell követni annak érdekében, hogy azok a gyermekek, akik az iskoláztatás szempontjából rossz helyre születtek, a családjuktól távol is közel azonos eséllyel vívhassák m eg napi iskolai harcukat a tudás megszerzéséért, mint az otthon lakó társaik. A kollégiumnak tehát nemcsak testi, hanem lelki támaszpontszerepet is be kell töltenie, és az utóbbi a fontosabb. Megjegyzem, vannak persze hívei az ultraliberális diákszállókon cepciónak is. Ez nyilvánvaló valamivel olcsóbb, hiszen csak erős idegzetű portásokat, illetve felügyelőket igényel. Meggyőződésem, hogy nem járható út, sőt élesen fogalmazva, az ifjúság elleni bűntett fogalmát súrolja, ha a gyermekeket a legérzékenyebb, 1418 éves korszakában magára hagyjuk, illetve a környezet, az utca nevelésére bízzuk. De igen jelentős az az elveszett társadalmi haszon, amit egy jól működő kollégium a falain belül kialakítható demokratikus mikrotársadalom lévén jelent, ez ugyanis az orsz ág egészére nézve a demokrácia jelentős tartaléka, sőt, fejlődésének motorja lehet. Az előttünk lévő törvénytervezet jelentős pozitívumokat tartalmaz a kollégium szempontjából is. Üdvözlendő a diákjogok kiterjesztése, rendezése, különböző jogszabályokkal, nemzetközi egyezményekkel összhangban. A kollégiumok kívánatos megújulásának, szakmai fejlődésének, az önfejlesztő képesség megteremtésének egyik fontos segítője, sőt motorja lehet a pontosan körülhatárolt diákjogokra építkező diákönkormányzat. Emellett le ginkább a kollégium demokratikusan működő
