Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
4572 Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, Magyar... Tóth András (Dr. Dávid Ibolya jelentkezik szólásra.) DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tóth András k épviselő úr egy ügyrendi javaslatot tett, bár tisztelem elnök úr véleményét, hogy egyetértett az ügyrendi javaslattal, azonban egy törvényjavaslat általános vitáját tartja az Országgyűlés. Ez az általános vita az, ami megteremti a lehetőséget arra, hogy a törvényjavaslat szükségességéről, más jogszabályokkal való megfelelőségéről, a koncepciójáról, és egyéb kérdésekről általánosságban is tudjunk beszélni. Majd a részletes vitában föl lehet hívni a képviselő úr figyelmét, hogy nem arról beszél, ami a módosít ó indítvánnyal érintett rész, de az általános vitában ne lehessen fölvetni az egyházi iskolák finanszírozási ügyét. Azt, hogy az Közoktatási Érdekegyeztető Tanácson az előző évben, illetőleg két évvel ezelőtt elhangzott dolgok vagy megállapodott dolgok mié rt nem kerültek be a közoktatási törvénybe, hogy ez nem kapcsolódhat az általános vitához, ezzel, tisztelt elnök úr, nem értenék egyet, mert az általános vitában minden koncepcionális kérdésre mód és lehetőség nyílik, hogy ezt megvitassuk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Vártam, hogy érdemben fog hozzászólni képviselő asszony. (Dr. Dávid Ibolya: Öt percben lehetett volna erre reagálni.) . Ügyrendi vitákkal nem feltétlen szükséges tarkítani ezt az amúgy is tarka fölszólalási palettát. Köszö nöm szépen. Két percre megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Dávid Ibolya képviselőtársam elmondta részben, amit akartam mondani, de azért kell, hogy reagáljak Tóth András ké pviselőtársam hozzászólására. Én magam részéről más oldalról, nem ügyrendi oldalról közelítem meg, hanem az oktatási törvény tárgyalásának oldaláról. Én nagyon szerencsétlennek tartom ezt a hozzászólását, mert egy május 21én kelt levél, amit úgy tudom, ho gy a kormánypárti képviselőtársaim is megkaptak az egyházak részéről - és bízom benne, hogy nem elolvasás nélkül hajították ki a szemétkosárba , az szorosan összefügg azzal a közoktatási törvénnyel, amit tárgyalunk. Különösen akkor összefügg, amikor a köz oktatási törvényben - ugye - az ellenzék azt a véleményt fejtegeti, hogy itt a törvény szabályozása nem teljesen pontos, és nem teljesen megalapozott az egyházi iskolák vonatkozásában. Ebből a szempontból különösen hibásnak érzékelem, hogy amikor eljutunk egy olyan területre, ahol a kormányzó pártok sarokba szorulnak, és kénytelenek beismerni azt, hogy ez a kérdés nem eléggé szabályozott, akkor méginkább szerencsétlen az, hogy most már akkor ezt hagyjuk abba. Itt igenis összefüggések vannak, nagyon komoly ö sszefüggések, és csak egyetlen mondatban szeretném a képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy ebben a törvénymódosításban az előző törvényhez viszonyítva kedvezőtlenebbé válik, pontosan az elrejtett csapdahelyzetek miatt, az egyházi iskolák finanszír ozása, és jó lenne, hogyha a kormányzat odafigyelne az egyházak ilyenirányú kéréseire, és nem csúsztatna az államtitkár úr olyanokat, hogy azt mondaná, hogy itt minden rendben van, gyakorlatilag a kormány minden kérését teljesítette az egyházaknak. Köszönö m szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Szabó Zoltán művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nincs köz e a május 21ei levélnek ahhoz, amiről most vitatkozunk. A május 21ei levél a már megkötött, érvényben lévő, közoktatási megállapodások alapján az egyes egyházi intézményeknek járó, és az állam által folyósított pénzösszeget kevesli a megállapodásokban fo glaltakhoz képest, és azt kell mondanom, hogy ebben a történelmi
