Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 20 (148. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
458 Én úgy hiszem, hogy az a rendszer, amelyik folyamatosan indokolttá teszi a szülők, pedagógusok és nem egyszer a diákok aggodalmát, mutatja, hogy nem stabil az oktatási rendszer, hogy itt a változások egyik pillanatról a másik pillanatra bekövetkeznek, ez a rendszer nagyon nehezen működik, és rengeteg felelősség hárul mindazokra , akik megpróbálják ezt a stabilitást működtetni. Egy évvel ezelőtt megkérdeztük Szabó Zoltán államtitkár urat, hogy hogyan kívánja, milyen programmal kívánja megőrizni az oktatási rendszert a kormány. Képviselőtársamnak, Tóth Istvánnak akkor az államtitká r úr azt mondta, hogy májusra leteszi az asztalra a programot. Igaz, kétségtelen tény, hogy nem mondta, hogy melyik májusra, úgyhogy lehet, hogy az idei májusra gondolt. Bízunk benne, hogy talán idén májusban megkapjuk ezt a stabilizációs programot az okta tásban, de úgy gondolom, hogy nagyon sokat késett. Folyamatosan hallunk pedagógusok elbocsátásáról, hiszen ma már 20 ezer körül van az a létszám, amit felsőoktatásból és közoktatásból elbocsátottak, és emellett ma az iskolák jelentős része és az önkormányz atok jelentős része folyamatosan azzal számol, hogyha kettővel, vagy néggyel, vagy akár többel is emelik föl a közoktatásban a kötelező óraszámot, akkor hány pedagógust kell elbocsátani, és hogyan fogják tudni megoldani a tantárgyfelosztást. Rendkívül vesz élyes ez a helyzet, amikor az iskolák azzal számolnak, hogy szeptemberben már más lesz a kötelező óraszám, és most készítik el a tantárgyfelosztást, de most úgy készítik el, hogy nem biztosak abban, hogy tudni fogják, ki fogja a következő évben elkezdeni a z osztályt tanítani, ki fogja vezetni az osztályt, ki lesz az osztályfőnök. Az osztálylétszám emelése is körbejár most az országban, hiszen megszületett a közoktatási törvény módosításának általam ismert tizenkettedik változata, hiszen minden hónapban kapt unk egyegy módosító javaslatot, és a legutolsó, a január 8ai jelentős mértékben kívánja emelni az osztálylétszámot, annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, hogy az oktatás irányítói pontosan ugyanolyan jól tudják, mint mindannyian, hogy nem lehet nagy létszámú osztályban minőségi munkát végezni, és ma már Európa számos országában, sőt Amerikában is arra törekszenek, hogy lehetőség szerint 2025 fős osztálylétszámokkal dolgozzanak. Nem növeli a biztonságérzetünket az sem, hogy a szakképzési törvényben 19 96tól csak a tizedik osztály után lehet a szakképzést folytatni, és nem tudjuk, hogy hogyan kívánja a kormányzat ezt a kérdést megoldani, hiszen a közoktatási törvény úgynevezett kiscsomagos módosításában a nyolc osztályt stabilizálta, ennek következtében nyilvánvaló, hogy a szakmunkásképzőkre vár az a feladat, hogy a kilencedik, tizedik osztályt megindítsák. De úgy vár rájuk ez a feladat, hogy ehhez nem kapnak segítséget, nem tudjuk, hogy elegendőe az osztálylétszám, hiszen a kilencedik, tizedik osztály tervezése nemcsak a szakképzésre szólt az eredeti közoktatási törvény szerint, és ma nem tudják a szakképző intézmények, hogy vajon mit tegyenek, hogyan is működtessék ezt a rendszert. Most azt mondhatnám, hogy ez csak a közoktatás, de a felsőoktatásban bi ztos, stabilabb a helyzet. De mindazok, akik olvassák az újságot, pontosan tudják, hogy nagyon nehéz elképzelni egy felsőoktatási autonómiát akkor, amikor napi anyagi gondokkal küszködnek a főiskolák és az egyetemek, és naponta derül ki és kerül nyilvánoss ágra, hogy több százmilliós tartozásukkal nem tudnak mit kezdeni, nem tudnak fűteni, vagy nem tudják a megfelelő fejlesztést elvégezni. Egyetlenegy mondatra jut időm az egyházi intézmények kapcsán. Ma sem érvényes az az egyenlőségi elv, hogy az egyházi int ézményeket ugyanúgy finanszírozzák, mint a közoktatási intézményeket, és azt hiszem, hogy ez a folyamatos bizonytalanság azt jelenti, hogy nem növekszik az oktatás színvonala, hanem csökken. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Macz ó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Győriványi Sándor úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) :
