Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
4561 A módosító törvény erősen veszélyezteti a gyermekek esélyegyenlőségét, miközben az átjárhatóságot és az esélyegyenlőséget szajkózzák. A törvénymódosítás előkészítői megengedik az eltérő programmal működő alapítványi iskolák létrehozását. Az oktatás piacosítása, ami a szabaddemokraták oktatáspolitikai jelszava, nem más, mint a kontraszelekciónak a fenntartása. (18.50) Pénzügyi eszközökkel ezt egy magára valamit is adó és a nép akaratából megválasztott parlament nem fogadhatja el. Ellenkező esetben a m agyar társadalom 90 százalékát másodrendű állampolgárnak nyilvánítja. A törvénymódosítás hibája az is, hogy eklektikus, ami az építészetben elfogadott stílus, de egy törvénymódosításban tragikomikus. Tragikomikus, mert a törvénymódosítás a pedagógusok joga inak, kötelezettségeinek szempontjából egyszerre megengedő és megszorító. Ahelyett, hogy rendelkezne a pedagógus bérének a megélhetést biztosító rendezéséről, szociális jogként kívánja konzerválni szegénységüket, amikor arról rendelkezik, hogy külön igazol vány elkészítésével a tanárok ingyen látogathatják a könyvtárakat és a múzeumokat. A törvénymódosítás következetesen összekeveri a törvény feladatait. Az iskolai házirenddel, a diákönkormányzat jogosítványának a részletezésével. A közoktatási törvény módos ítója elfogadhatatlan, mert a világnézetileg semleges iskola deklarálásával kiszorítani igyekszik az iskolában folyó oktatónevelő munkából a nem materialista szellemiségű eszméket. A közoktatási törvény módosítása elfogadhatatlan, mert emberi jogokat sért . Ezért alkotmányellenes is, amikor az egyházi fenntartású oktatási intézményekbe járókat gazdasági hátránnyal sújtja az intézmény finanszírozásának tekintetében. A törvénymódosítás ahogy viszonyul a vallásoktatású és az egyházi fenntartású iskolákkal, azo kat a Habsburg királyokat: III. Károlyt, Mária Teréziát, II. Józsefet, a kalapos királyt juttatja eszünkbe, akik az uralkodásuk idején lényeges különbséget tettek katolikus és protestáns alattvalóik között. A törvénymódosítás egyértelműen kedvez a nem hívő állampolgároknak és azok gyerekeinek, amikor az állam feladatát átvállaló egyházi fenntartási, oktatási intézményeknek kevesebb pénzeszközt biztosít a működésükhöz. Ez diszkrimináció és alkotmánysértő. Alkotmánysértő is, hiszen az állampolgárok személyi j övedelmük után adóznak, nem pedig meggyőződésük és világnézetük után. Az egyházak az iskolák fenntartásával az államtól feladatot vállalnak át, ezért ugyanazok a juttatások megilletnék az egyházi iskolákat, mint az önkormányzati iskolákat. Ezért, ha ez a m ódosító törvénytervezet korszerű és méltányos volna, akkor szorgalmazná, hogy az egyházak kapják vissza azokat a vagyonokat, amiből önfenntartóként hozzá tudnának járulni az egyházi iskolák fenntartásához, fejlesztéséhez. A törvénymódosító mélyen hallgat arról a problémáról, amit a kommunista állam 1948. szeptember 2án, az iskolák államosításakor okozott a magyar iskolarendszernek. Ez a módosító kétszintű érettségi javaslatával ifjúság- és jövőellenes. A kétszintű érettségi bevezetése megakadályozza, hogy tehetséges, de anyagilag hátrányos helyzetű fiatalok eszük és rátermettségük folytán felsőfokú tanulmányokat folytassanak. Ez a törvénymódosítás a szakképzés területén nem hogy előremutató, ellenkezőleg, szellemében visszahozza az 1770es, Mária Teréziak orabeli éveket, amikor is a többség csak kimérve kaphatott a tudás fájából, hogy önálló gondolkodás és cselekvőképesség hiányában elviselje a társadalmi igazságtalanságokat. Végezetül ez a törvénymódosítás ilyen formában antihumánus a pedagógusokkal szembe n is. Az amúgy is túlterhelt pedagógusok kötelező óraszámát emelni akarja. Ezzel a kulturális kormányzat több legyet is üt egy csapásra. Elnézést kérek a pedagógusoktól, de nem én néztem légynek őket. A leterhelt pedagógusoknak nem lesz energiájuk elegendő önképzésre is, így még jobban kiszolgáltatottá válnak. Ennek az lesz a következménye, hogy a munkanélküliségtől való félelmükben az oktatási kormányzat legképtelenebb ötleteit is gondolkodás nélkül végrehajtják, legyenek az oktatási intézmények vezetői va gy beosztott tanárai.
