Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az adóazonosító jel, a társadalombiztosítási azonosító jel és a személyi azonosító használatával kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
4549 Pedig ha jól belegondolunk a következményeket illetően, az utóbbi esetek is lehetnek olyan súlyosak, mint például a pénz tárcalopás esete. Például, ha valakit azért nem vesznek fel egy munkahelyre vagy azért rúgnak ki onnét, mert a munkáltató az érintett magánéletének egy olyan körülményéről szerzett tudomást illetéktelenül, amelyről normál körülmények között az alkalmazott nem kívánt és nem is lett volna köteles beszámolni. Tisztelt Ház! Jó néhány, Magyarországon a közelmúltban fölmerült konkrét eset is rávilágított arra, hogy milyen fontos kérdések tartoznak az adatvédelem körébe. Bizonyára önök közül többen emlékeznek arra az esetre, amikor egy tvhíradás felfedte a lottón ötös találattal 578 millió forintot elnyerő személy kilétét és ezzel az illető személyi és vagyoni biztonságát nem elhanyagolható veszélynek tette ki. Vagy arra az esetre, amikor egy tüntetés kapcsán kész ített rendőrségi videofelvétel sorsa képezte a vita tárgyát, nevezetesen az a kérdés, hogy meddig őrizheti azt meg és mire használhatja föl a rendőrség. De arra a rendkívül sajnálatos helyzetre is utalni kell, hogy koalíciós partnerünk háza tájáról mind a mai napig sikeresen akadályozzák azt, hogy a kommunista titkosrendőrség által készített kartotékokba az érintettek, a besúgottak betekintsenek és visszanyerjék személyiségük ellopott részét. Egy olyan világban, tisztelt Ház, amikor az információ befolyást és hatalmat jelent, sokan és sokféle módon igyekeznek szert tenni a jólértesültség pozíciójára. Ha olyat tudok valakiről, amiről ő nem tudja, hogy azt én tudom róla, máris adott a lehetőség az illető leuralására, a manipulációra. Ez ellen kíván fellépni az adatvédelem. Fontos fellépés ez, tisztelt Ház, hiszen a magánszférába való illetéktelen behatolást megkönnyítő eszközök tárháza ma már meglehetősen széles, az adatkészletező számítógépes adatbázisoktól egészen a kézíráselemzésig, az úgynevezett grafológiá ig terjed. Lassan az ember már saját kézírását illetően sem érezheti magát biztonságban. Mármár azzal a lehetőséggel is számolnia kell, hogy valakik a kézírásának titkos kielemzésével próbálnak a személyiségjegyei birtokába jutni, ami bizony adatvédelmi k érdéseket vet föl, különösen ha ez a személyiségfeltáró kedv adott esetben egy munkaügyi személyzetisben vagy egy tanárban támad. Tudomásom szerint tavasszal egyébként éppen a Munkaügyi Minisztérium adott otthont egy ilyen grafológus konferenciának. Tiszt elt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a néhány példa is rávilágít az adatvédelem jelentőségére és egy kissé testközelibbé teszi ezt az elvont témát. Nem véletlen tehát, tisztelt Ház, hogy az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés az elmúlt években oly s ok figyelmet szentelt az adatvédelem kérdésének. Kifejezetten örvendetes az, hogy az adatvédelmi biztos úrnak az 1995. évről szóló tájékoztatója arra utal, hogy a magyar társadalomnak az adatvédelemmel, az információs önrendelkezési joggal kapcsolatos érzé kenysége sokkal fejlettebb annál, mint amire előzetesen számítani lehetett. A jelentésből az is kiderül, hogy az adatvédelem nem valamiféle belterjes értelmiségi kedvtelés, hanem az adatvédelmi érzékenység, a biztos úr szavait idézve, "a munkanélküli csöve zőtől a magas presztízsű rétegekig átfogja a magyar társadalmat". Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja az, hogy jó néhány, már meglévő hatályos törvényt hozzáigazítson az ágazati azonosítók rendszerét bevezető, hivatalos nevén a személyazo nosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény rendelkezéseihez. Így például módosítja az adózás rendjéről vagy a vámjogról, a társadalombiztosításról, az egészségügyről, az ingatlannyilvántart ásról és a rendőrségről szóló törvényeket. Jelentősnek ítélem, tisztelt Ház, azokat a rendelkezéseket, amelyek rendezik a rendőrség által készített kép- és hangfelvételek sorsát, kimondva, hogy azokat hat hónap elteltével meg kell semmisíteni, ha a felvéte len rögzített cselekmények miatt nem indult büntető vagy szabálysértési eljárás és a felvételen rögzített események nem képeznek maradandó értéket.
