Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 20 (148. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
455 Tehát a fő probléma az, hog y ezen kellene változtatni. Ma már nagyon nehéz, hathét év után, piacgazdasági körülmények között megnézni, hogy mi volt a kiindulási alap, de minden felelős szervnek az lenne a kötelessége véleményünk szerint, hogy megfelelő esélyegyenlőséget biztosítson a szegényeknek is ahhoz, hogy ők maguk is megindulhassanak a felemelkedés útján. Addig sajnos, nemcsak egy Bokrost fog elhasználni a tisztelt kormányzat, hanem több Bokrost, és mindig rosszabbak fognak jönni véleményünk szerint, mert ezt az elszegényedési folyamatot ezzel a gazdaságpolitikával nem lehet megállítani. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Csépe Béla képviselőtársam nagyon súlyos, nyomasztó kérdést hozott ide, a Ház elé napirend előttiként. Világszerte kínlódnak a kormányzatok a szegénység problémájával. Nehéz lenne vitatkozni azokkal az adatokkal, am elyeket idézett, hiszen ezek realitások. Bár hozzátartozik a tényekhez, hogy sokféle számítás létezik, attól függően, hogy hol húzzuk meg a határt, a szegénységi küszöböt, illetve hogy milyen intervallumot tekintünk veszélyeztetett környezetnek, másmás sz ázalékokat tudunk prezentálni. Dehát ennek az ismertetése nem férne bele egy kétperces hozzászólás kereteibe, nem is ezért jelentkeztem. Igazából a kérdés, amiről szólni kívánok a téma kapcsán, az az, hogy az adott kormányzat felelőssége mekkora lehet a sz egénység kérdésében. (9.10) Egészen biztos vagyok benne, hogy Csépe Béla képviselőtársam szörnyen igazságtalannak érezné, hogyha arra hivatkoznék, hogy a szegénység tekintetében az ugrásszerű növekedés '89 és '93 között következett be, az előző kormányzati ciklusban. Mint ahogy nagyon igazságtalan megállapítás is lenne, hiszen nagyon súlyos, mélyreható társadalmigazdasági összefüggései vannak annak, hogyan zajlik ez a folyamat. Ugyanígy azt gondolom, hogy nagyon igazságtalan a jelenlegi kormányzatnak is tú l nagy felelősséget tulajdonítani a szegénység kérdésében. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy az a gazdaságpolitika, amit a jelenlegi kormányzat követ, az általa tett erőfeszítések nem öncélúak, nem azért történnek, mert a gazdasági stabilitás vagy a pénzügy i egyensúly a fontos. Azt gondolom, hogy mindezzel együtt csak a gazdasági növekedés teremtheti meg az anyagi feltételeit annak, hogy a szegénység enyhíthető legyen. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szintén két p ercben megadom a szót dr. Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Fórum. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csépe képviselő úr valóban rendkívül súlyos problémára hívja fel a figyelmet, és ez zel kapcsolatban én egy másik összefüggésre szeretnék rávilágítani. Arra, hogy itt nagyon sokat hallunk arról, hogy a stabilizációsnak nevezett intézkedéseknek milyen látványos hatása volt. Ugyanakkor azonban az elmúlt évben ennek a csomagnak a szociális m egszorításokat érintő része még nem lépett hatályba. Ennek ellenére most látványos eredményekről beszélnek, s akkor meg kell kérdeznünk azt, vajon miért volt szükség arra, hogy tavaly tavasszal átgondolatlan, végigszámolatlan és a társadalmat sokkoló intéz kedéseket jelentsenek be, mert más irányból volt hatása ezeknek a lépéseknek. Más irányból volt hatásuk, mert volt hatásuk a születések számának alakulására és a terhességmegszakítások számának alakulására. Igen, számszerűen kimutatható a bejelentések után i hónapokban megnövekvő terhességmegszakítások száma.
