Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 10 (187. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés az Országgyűlés alsó- és felsőháza első együttes ülésének 100. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÁDÁR BÉLA, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke:
4529 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Iván frakcióvezető úrnak, MDNP. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy megint egy olyan vita kellős közepében vagyunk, hogy mikor mi nem valósult meg, vagy megvalósult. Tényleg arról lehet vitatkozni, hogy mi jobb egy ország számára: elindulni a gazdasági növekedés útján, és a növekedés bevételi többletéből egyensúlyt teremteni, vagy elindulni egy egyensúlyteremtés útján, amiből sem eg yensúlyteremtés tartós távon nincsen, sem pedig növekedés nincsen. Én azt hiszem, hogy Magyarországra az elmúlt két évben a gazdaságpolitikai kritikának az a legkényesebb ügye, hogyha körülnézünk a velünk egyébként nem is előttünk járó országokra, '9495b en egy sajátos fordulat következett be, míg '9094ig Magyarországnak vitathatatlan előnye volt. Nevezetesen az a körülmény, hogy míg valamennyi volt szocialista ország 1994ről 95re a GDP növekedését fel tudta vinni másfélszeresére a '94 évinek, magyarul ma már nincs olyan volt középeurópai volt szocialista ország, amelyik ne 57% közötti növekedést mutatna fel. Kifejezetten tudatos kormánypolitika révén Magyarországon ez alatt 3%ról sikerült 1%ra letornászni akkor, amikor Európában konjunktúra volt. M a már valóban mondja a kormány, hogy egy úgynevezett megalapozottabb növekedés van, csak egy leülő időszakban iszonyatosan nehéz egy növekedési időszakot produkálni. A másik kérdés, hogy a kormánynak mi sikeres és mi nem. Én nem tudom, hogy miért sikeres a z, amikor 5 százalékponttal a 20 fölött áll meg az infláció, mint a kormány bejelentette. És nem tudom, hogy igazán sikere az, hogy a kormány minden tárgyaláson, amit a szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel folytatott, 2%os nettó reáljövedelemcsökken ést prognosztizált erre az évre. Már eddig van 7, hát lehet, hogy az a siker, hogy sikerült becsapni a szakszervezeteket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kádár Béla képviselő úr milyen minőségben kért szót? DR. KÁDÁR BÉLA (MDF) : A k öltségvetési bizottság elnökeként. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót. Tessék, elnök úr. DR. KÁDÁR BÉLA , a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt elhangzott olyan megfogalmazás Bauer képviselő úrtól, h ogy az ellenzék hozzászólásai a kormányzati szándékok meghiúsulását helyzeték idejekorán megszólalásuk középpontjába. Költségvetési bizottsági elnökként is szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy itt arról volt szó a legtöbb hozzászólásban, hogy bizonyos makropénzügyi egyensúlymutatók javulásáért ez az ország rendkívül súlyos árat fizetett. Minden politikának is van ára, költsége, és ez a költség aránytalanul nagy, és ezt a költséget tulajdonképpen a kormány az országgal fizetteti meg, az ország lakosságá val. Hát történetesen például az a tény, hogy a költségvetés kamatkiadásai több mint 200 milliárd forinttal nőttek tavaly, és ebben az évben további növekedés szerepelt a költségvetésben, ez egy igen magas ár. Jelentős mértékben fakadt abbó l is, hogy a privatizáció feltehetően politikai bizonytalanságból vagy megfontolásokból azért leállt - egy jó egyéves időszakon keresztül , a kieső bevételeket a költségvetésnek rendkívül magas kamatozású kincstárjegyek kibocsátásával lehetett finanszíroz ni. Ez viszont mindannyiunkat sújtja. Költségvetési deficitet csökkenteni üdvös, támogatandó cél, az ellenzéki pártoknak is ez a véleménye. De nem a társadalmi egyensúlyhiány rovására. A különféle társadalmi alrendszerek felborulásának a veszélyvállalásáva l, mert egy költségvetés nemcsak egy
