Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
4508 Én úgy vélem, hogyha egy alapi ntézményről mondjuk most népszavazást rendelünk el, és a társadalmi érdeklődés középpontjába beteszünk a sok fontos alapintézmény közül egyet vagy kettőt, és azt mondjuk a társadalomnak, hogy most eldöntheted, és szavazzál róla, és akkor megszületik egy 5545%os döntés a társadalomban, ez sokkal inkább megosztja a társadalmat, minthogy fölállítaná az alkotmányozás mögött. Mert hiszen egy olyan látszatot keltünk akkor azáltal, hogy ez az alapkérdés, az az alapkérdés, hogy a köztársasági elnök ilyen legyen v agy olyan legyen, hogy egykamarás vagy kétkamarás, és még sorolhatnám. Nem ez az alapkérdés. Mert egyformán demokratikus - mint ahogy sokan elmondták - az egykamarás, kétkamarás. Egyformán demokratikus a közvetlenül választott, a parlament által választott elnök. Tehát ne tegyük úgy föl a kérdést a társadalomnak, hogy most ez a döntésed, ami nagy súlyú döntés, és ezen múlik kvázi, mert könnyen ez a hiedelem keletkezhet, hogy most jó lesz az alkotmány vagy nem lesz jó, demokratikus lesz az alkotmányos rend v agy nem lesz demokratikus az alkotmányos rend, mert könnyen lehet, hogy a leszavazottak úgy fogják érezni, hogy az az alkotmány már nem az ő alkotmányuk. Pedig a cél az, hogy a társadalom úgy érezze, hogy az ő alkotmánya születik meg ebben a Házban, és az egész további törvényhozási folyamatot, alkotmányozási folyamatot úgy vélem, mindenekelőtt ennek kell alárendelni, hogy a szavazásig, amikor az utolsó gombot megnyomjuk és elfogadjuk a Magyar Köztársaság alkotmányát, akkor olyan helyzet legyen a társadalom ban, hogy nyugodtan odaállhassunk a népszavazás elé, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az országnak a túlnyomó többsége támogatja ezt az alkotmányt, mert fontosnak tartja, hogy Magyarországon olyan alkotmány szülessék meg, amelynek alapján többé soha, sen ki nem vonhatja kétségbe Magyarországon az alkotmányos rendet. Ennek kell alárendelni az elkövetkezendő alkotmányozási folyamatot, és hogyha ezt sikerül elérni, és ebben a Magyar Demokrata Néppárt részt kíván venni, akkor támogatjuk és el fogjuk fogadni a Magyar Köztársaság új alkotmányát. Ha úgy ítéljük meg, hogy ez alatt az idő alatt nem sikerül a társadalmi támogatottságot elérni, akkor nincs értelme, hogy az alkotmányozási folyamatot ebben a ciklusban befejezzük. De most mondok egy eretnek dolgot. Az se m tragédia! Mert az a folyamat, ami alatt alkotmányozunk, rengeteg dolgot tisztáz a társadalomban is, a politikai erők között is. Sokkal előbbre jutunk, ha végigmegyünk a parlamenti alkotmányozás során, még akkor is, abban a nem remélt, nem várt és nagyon sajnálatos esetben, ha a végén azt állapítjuk meg, hogy nem sikerült a társadalmat az alkotmány mögé állítani. És mit kockáztatunk? Mert nagyon sok helyről fölmerül az, hogy azért kéne ezt gyorsan lezavarni, mert hogy addig meg van kötve a koalíciónak a ke ze, mert ugye alkotmányozási moratórium van. Viszont fölmerülhet sok kérdésben, hogy alkotmányozni kell. Tisztelt Képviselőtársaim! Én emlékeztetnék arra, nincs alkotmányozási moratórium. Egy politikai megállapodás van, aminek az a lényege, hogy az alkotmá ny megszületéséig, de legkésőbb a 1998as választásokig, tehát ebben a ciklusban, az időközben esetleg esedékes alkotmánymódosítások során is, ugyanolyan technikával járunk el, mint az új alkotmány meghozatala során. Tehát ha alkotmányozunk és közben fölme rül annak a szüksége, annak a feltétlen szükségessége, hogy valamilyen kérdésben alkotmányt módosítani kell - természetesen nem szerencsés, hogyha közben egyegy részt kiemelünk a készülő új alkotmányokból, és azt külön elfogadjuk. De hogyha végső soron er re van szükség, és feltétlenül szükség van, nincs akadálya, hogy ezt megtegyük, csak természetesen úgy lehet alkotmány módosítani, hogy az ötpárti egyetértést az alkotmánymódosításhoz is megszerzi magának a koalíció. De nem gondolom, hogy ez az elhatározás , amit a politikai megállapodás rögzít, az csak és kizárólag az új alkotmánnyal összefüggő elhatározás. Úgy gondolom, hogy egyébként is kötelező érvényű az a '89 óta fennálló rend, ami csak néhanéha sérült. Egy ilyen eset jut hirtelen eszembe, hadd ne eml ítsem meg, de már ebben a ciklusban volt. Az az elv nevezetesen, hogy mindenkor a kormányzó oldalnál nagyobb egyetértés szükséges alapvető és
